ZSOLTÁR 102

Szent István Társulati Biblia (katolikus)

102 (101). ZSOLTÁR. IMA MEGPRÓBÁLTATÁSBAN
1021(Egy szenvedő imája, aki nyomorúságában elpanaszolja baját az Úrnak.) 2Hallgasd meg imámat, Uram, kiáltásom jusson színed elé! 3Ne rejtsd el előlem arcodat megpróbáltatásom napján! Fordítsd felém füled, ha hozzád kiáltok, hallgasd meg sietve szavam! 4Mert napjaim tovatűnnek, mint a füst, tagjaim égnek, mint a tűz. 5Kiaszott, mint a fű, s kiszáradt a szívem, elfelejtettem megenni kenyerem. 6Sóhajtozván emésztem magam, bőröm csontomra tapadt. 7Hasonlítok a pusztában lakó pelikánhoz, olyan lettem, mint a bagoly a romok közt. 8Az álom elkerül és panaszkodom, mint elhagyott madár a háztetőn. 9Ellenségeim folyton gúnyolnak, akik dicsérnek, azok nevemmel átkozódnak. 10Kenyerem úgy eszem, mint a hamut, és italom könnyeimmel vegyül. 11Mert haragszol rám, s megvonod kegyelmed. Magadhoz emeltél, de most újra elvetsz, 12napjaim olyanok, mint a sűrűsödő árnyék, magam meg elszáradok, mint a fű. 13Ám te, Uram, örökké megmaradsz, és neved fennmarad minden nemzedéken át. 14Kelj föl és könyörülj meg Sionon, mert eljött az idő, hogy irgalmas légy hozzá; már itt van az óra. 15Sion kövei kedvesek szolgáidnak, sírás fogja el őket romjain. 16Akkor majd félik a pogányok az Úr nevét, és a föld minden királya meghajol Fölséged előtt: 17Ha majd az Úr újra fölépíti Siont, ha megjelenik fönségében, 18ha meghallja a szegények kiáltását, és nem veti el többé imájukat. 19Jegyezzék fel ezt a jövő nemzedéknek, és egy újjáéledt nép zeng majd dicséretet az Úrnak. 20Mert az Úr letekintett fönséges szentélyéből, rátekintett a földre az égből. 21Meghallotta a foglyok sóhajtását, és megszabadította a halálra szántakat. 21Szolgáid fiai akkor biztonságban élnek, és törzsük megmarad színed előtt mindörökre, 22hogy az Úr nevét hirdessék a Sionon és Jeruzsálemben dicsőségét, 23ha majd összegyűlnek ott a népek, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. 24Útközben megtört az erőm: Engedd tudnom, mily kevés napjaimnak (száma). 25Ne ragadj el életem derekán, te, akinek évei túlnőnek minden nemzedéken. 26Az idő kezdetén te teremtetted a földet, és az ég a te kezed alkotása. 27Ezek elmúlnak, de te megmaradsz, és mint a köntös, elavulnak mind. Cseréled őket, mint a ruhát, és megváltoznak. 28De te ugyanaz maradsz, és éveid nem érnek véget. 29

Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) (protestáns)

Imádság nyomorúság idején
1021Nincstelen ember imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az ÚR előtt. 2Hallgasd meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom! 3Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem! 4Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs. 5Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem. 6Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt. 7A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt. 8Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn. 9Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem. 10Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem 11háborgó haragod miatt, mert fölemeltél és eldobtál engem. 12Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű. 13De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek. 14Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje! 15Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak. 16Félik majd, URam, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet, 17amikor felépíti Siont az ÚR, és megjelenik dicsőségesen. 18Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat. 19Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az URat az újjáteremtett nép. 20Mert letekintett az ÚR a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre, 21hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket. 22Hirdessék az ÚR nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben, 23amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az URat tiszteljék. 24Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim. 25De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak! 26Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. 27Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak, 28de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége. 29Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.

HANGOSKÖNYV 101 - 150. Zsoltár

https://www.youtube.com/watch?v=Hj6XxYUl5oY

ÉNEK:

 REFORMÁTUS ÉNEK:

Hallgasd meg, Uram, kérésem
102. zsoltár
Református Énekeskönyv
1. versszak
Hallgasd meg, Uram, kérésem, Tekintsd meg esedezésem!
Beszédem jusson hozzád, Ne rejtsd el tőlem orcád!
Hajtsd énhozzám te füledet, Enyhítsd meg nagy ínségemet!
Midőn kiáltok, Úr Isten, Siess, hallgass meg kegyesen!
2. versszak
Mert napjai életemnek Oly hirtelen elkelének,
Mint a füst és a pára, És mint a tűzhely pora.
Minden csontom úgy elszáradt, Szívem, mint a fű, elhervadt,
Úgy, hogy az én ételemet, Elfelejtem kenyeremet.
3. versszak
Porhamu kenyerem nékem, Melyet étel gyanánt észem;
Italom könnyeimmel Elegyítem, mint vízzel,
A te nagy haragod miatt, Melynek tüze úgy fellobbant,
Hogy engemet fölemeltél, Ismét a földhöz ütöttél.
4. versszak
Az én időm úgy elmúlék, Mint az árnyék, elenyészék;
Minden testem elasza, Mint a lekaszált széna,
Amely meg nem éled többé; De te megmaradsz örökké,
És a te emlékezeted, Mindörökre megtart híred.

HALLGAT: https://www.youtube.com/watch?v=8REAMZv4uJw

VERS:SÍK SÁNDOR: 

Szorongó lélek éneke Jeruzsálem romjain

Uram, hallgasd meg imádságom,
jusson elédbe kiáltásom.
Ne rejtsd el arcodat előlem,
amely napon eljő szorongatásom.
Hajlítsd füled felém:
hamar hallgass meg, amikor hozzád kiáltok én.
Mert mint a füst, enyésznek napjaim,
és mint a tűz, elégnek csontjaim.
Kiaszott, mint a fű, úgy szárad el szívem,
elfelejtem megenni kenyerem;
Nyögéseim olyan nagyok,
hogy már csak csont és bőr vagyok.^[378]
Olyan vagyok, mint puszták pelikánja,
mint a bagoly a romokon,^[379]
Mint magányos madár a háztetőn,
álmatlanul sóhajtozom.
Elleneim gyaláznak naphosszat engemet,
átokszó lett nevem azoknak, akik dühöngnek ellenem.^[380]
Mivel kenyér gyanánt hamut eszem,
italomat könnyekkel keverem
Mert haragra gerjedtél és bosszúra,
mivelhogy fölemeltél és elejtettél újra.^[381]
Mert mint az elnyúlt árnyék, napjaim olyanok,^[382]
és mint a széna, száradok.

Ám mindörökre, Uram, élsz te
és a te neved minden nemzedékre.
Kelj fel és essék Sionon szíved meg,
mert itt az idő, mert órája eljött te könyörületednek.
Mert kedvesek kövei szolgáidnak,
és omladékán siralommal sírnak.^[383]
És félni fogják nevedet, Uram, a nemzetek,
és mind a föld királyai te dicsőségedet,
Amikor az Úr Siont megújítja,
s dicsőségében megjelen,
Szegények imájához odafordul,
s könyörgésük nem utasítja el.
Az eljövendő nemzedéknek mindezek fölírassanak,^[384]
a nép, amely ezután születik, dicsérje az Urat.
Mert magas szentélyéből letekintett,
az Úr a mennyből a földre tekintett,
Hogy hallja a rabok sóhajtozásait,
s megoldozza a halál fiait,
Hogy Sionból vallják az Úr nevét,
és Jeruzsálemben dícséretét,
Mikor a népek össze fognak állni,
és az országok az Urat szolgálni.^[385]

Erőimet az utban felemésztette,^[386]
napjaim elmetszette.
Mondom: én Istenem, ne végy el engem napjaim felében;
éveid tartanak át minden nemzedéken.
Kezdetben a földet fundáltad,
az ég is kezeid munkája.
Ôk elmulnak, te nem mulsz el soha,
mindenek elöregszenek, akár egy rossz ruha.
Akár egy köntöst, váltogatod őket, és elváltoznak:
te pedig ugyanaz vagy, és esztendeid el nem fogyatkoznak.
Te szolgáid fiainak biztos leszen hajlékuk,
és tartós lesz előtted maradékuk.

VÁLASZOS ZSOLTÁR: Válasz: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: * könyörületre hajlik szíve. Vö. 8a. vers. Előénekes: Áldjad, lelkem, az Urat, * egész bensőm az ő szent nevét áldja. Áldjad, lelkem, az Urat, * és ne feledd, hogy hozzád milyen jó volt. Hívek: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: * könyörületre hajlik szíve. E: Megbocsátja minden vétked, * meggyógyítja minden gyengeséged. A pusztulástól megmenti életed, * kegyelmében és irgalmában meg is koronázza. H: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: * könyörületre hajlik szíve. E: Irgalmas és kegyes a mi Istenünk: * nagy irgalmú és hosszan tűrő. Nem bűneink szerint bánik velünk, * és nem gonoszságunk szerint fizet vissza nekünk. H: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: * könyörületre hajlik szíve. E: Amilyen messze van napkelettől a napnyugat, * bűneinket olyan messze dobja tőlünk. Ahogyan az atya megkönyörül fiain, * úgy könyörül meg az Úr az istenfélőn. H: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: * könyörületre hajlik szíve. Zsolt 102,1-2.3-4.8 és 10.12-13    C évközi 7. 

REJTVÉNY:

KOTTÁK:

KÉPEK:

 

Oldal: ZSOLTÁR 102 IMA MEGPRÓBÁLTATÁSBAN
ZSOLTÁRMANÓ - © 2008 - 2024 - zsoltarmano.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat