ZSOLTÁR 77

Szent István Társulati Biblia (katolikus)

EMLÉKEZÉS IZRAEL MÚLTJÁRA
771(A karvezetőnek a „Jedutun” szerint – Aszaf zsoltára.) 2Istenhez száll szavam, hozzá kiáltok, Istenhez száll szavam, hogy meghallgasson. 3Keresem az Urat a szorongatás napján; éjszaka szüntelen hozzá emelem a kezem, lelkemnek nincs vigasztalása. 4Istenre gondolok és sóhajtozom, róla elmélkedem, és eleped a lelkem. 5Szemem nyitva tartod, nyugtalan vagyok, s nem tudok szólni. 6Régmúlt napokra kell gondolnom, 7a hajdani évekre emlékezem. Az éj óráiban töprengek szívemben, gondolkodom, fürkészi a lelkem: 8„Eltaszít az Isten egyszer s mindenkorra? Nem lesz már soha irgalmas? 9Kegyelme örökre elveszett? Elenyészett a minden nemzedéknek adott ígéret? 10Isten elfeledte volna a jóságát? Bezárta irgalmát haragjába?” 11S így szólok: „Az a bánatom, hogy a Magasságbeli jobbja megváltozott.” 12Emlékezem az Úr tetteiről, gondolkozom a hajdani csodákról. 13Minden művedet megfontolom, minden tettedet mérlegelem. 14Isten, szent a te utad! Hol van olyan Isten, mint a mi Istenünk, olyan fölséges? 15Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, a pogányok előtt is feltártad hatalmadat. 16Erős karral megszabadítottad népedet, Jákob és József fiait. 17A vizek láttak téged, Istenem, a vizek láttak és megborzadtak, a hullámok a mélységekig megremegtek. 18A felhők bőven öntötték a vizet, a felhők megdördültek, nyilaid szétrepültek. 19Mennydörgésed visszhangzott a forgószélben, villámaid beragyogták az egész földet, a föld megingott és megremegett. 20Utad átvitt a mély tengeren, ösvényeid átszelték a nagy vizeket, s lábadnak nyoma nem volt látható. 21Mint egy nyájat, néped úgy vezetted Mózes és Áron kezével.

Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) (protestáns)

A csüggedéstől a hálaadásig
77.1A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára. 2Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám. 3Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni. 4Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.) 5Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom. 6Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön. 7Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem: 8Vajon végleg eltaszít az Úr, és kegyelmére többé nem számíthatok? 9Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre? 10Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.) 11Az az én bajom – gondoltam –, hogy megváltozott a Felséges jóindulata. 12Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. 13Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. 14Szent a te utad, Istenem! Van-e olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk? 15Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel. 16Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.) 17Láttak téged a vizek, ó, Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek. 18A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak. 19Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld. 20Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott. 21Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron által.

HANGOSKÖNYV 52 - 100. Zsoltár

https://www.youtube.com/watch?v=lgD0qudAcoc

ÉNEKELVE:

Oldal: ZSOLTÁR 77 A csüggedéstől a hálaadásig
ZSOLTÁRMANÓ - © 2008 - 2024 - zsoltarmano.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat