ZSOLTÁR 78

Szent István Társulati Biblia (katolikus)

78 (77). ZSOLTÁR. ISTEN ÜDVTÖRTÉNETI TETTEI
781(Aszaf tanítókölteménye.) Népem, figyelj tanító szavamra, hallgassátok meg szám tanítását! 2Példabeszédre nyitom meg ajkam, ősidők titkait hirdetem nektek, 3amit hallottunk, amit megismertünk, s amit őseink beszéltek el nekünk. 4Nem titkoljuk el fiaink elől, hanem hirdetjük a jövő nemzedéknek. Az Úr dicső tetteit, erejét, és a csodákat, amelyeket művelt. 5Ám parancsul adta Jákobnak, s mint törvényt rendelte Izraelnek, hogy amit kinyilatkoztatott az atyáknak, azt hirdetniük kell fiaiknak, 6hadd ismerjék meg a jövő nemzedékek, a fiak, akik majd születnek. Aztán ők kelnek fel és tovább hirdetik gyermekeiknek. 7Hogy Istenbe vessék reményüket, ne feledjék el Isten tetteit, hanem teljesítsék parancsait. 8Ne legyenek, mint atyáik voltak: nyakas, pártütő nemzedék; nemzedék, amely ingatag szívével nem volt hűséges Istenéhez. 9Efraim fiai, az íjászok az ütközet napján megfutamodtak. 10Isten szövetségét nem tartották, s vonakodtak törvénye szerint élni. 11Elfelejtették tetteit és csodáit, amelyeket még láthattak. 12Csodákat tett az atyák szeme láttára Egyiptom földjén és Tánisz mezején. 13Szétválasztotta a tengert, s engedte, hogy átvonuljanak; a vizet feltorlaszolta, mint valami falat. 14Nappal a felhőben vezette őket, éjjel pedig a tűznek fényénél. 15Megrepesztette a sziklát a pusztában, s a kicsorduló forrásból bőven adott inni. 16Patakokat csalt elő a sziklából, és vizüket bőven árasztotta. 17S mégsem szűntek meg vétkezni ellene, szembeszálltak a pusztában a Fölségessel. 18Szívükben kísértették Istent, mohóságukban ételt követeltek. 19Zúgolódtak Isten ellen s így szóltak: „Tud-e Isten itt a pusztában asztalt teríteni?” 20S lám, rácsapott a sziklára, és megeredt a víz, előtört a forrás. „De tud-e népének kenyeret adni, és húsételről gondoskodni?” 21Hallotta ezt az Úr és haragra gerjedt, tűz csapott fel Jákob ellen, haragja fellobbant Izrael ellen. 22Mert nem hittek az Istenben és nem bíztak segítségében. 23De ott fenn parancsot adott a felhőknek, s megnyitotta az egek kapuit. 24Mannát hullatott az égből eledelül, égi kenyeret adott nekik. 25Az erősek kenyerét ette az ember, ételt küldött nekik bőségesen. 26Keleti szelet támasztott az égből, s hatalmával fölkeltette a déli szelet. 27Húst hullatott rájuk homokeső módján, szárnyas madarakat, tenger fövényeként. 28Táboruk közepén hullottak le, sátraik mellé körös-körül. 29Ettek és jóllaktak; így teljesítette kívánságukat. 30De még éhségük meg se szűnt, az étel még szájukban volt, 31Isten haragja újra fölgerjedt ellenük. Nagyjaik közé a halált vetette, Izrael ifjúságát leterítette. 32De ők azért tovább vétkeztek, csodáinak nem adtak hitelt. 33Ezért napjaikat megrövidítette, éveiknek hamar véget vetett. 34Ha megverte őket, keresni kezdték, megtértek és kérdeztek utána. 35Eszükbe jutott, hogy Isten a sziklájuk, a fölséges Isten a szabadítójuk. 36Mégis megcsalták a szájukkal, nyelvükkel hazudtak neki. 37Szívük nem volt egyenes előtte, szövetségét nem tartották hűségesen. 38Bűneiket mégis elengedte, nem pusztította el őket. Újra meg újra fékezte haragját, nem zúdította rájuk indulata árját. 39Gondolt rá, hogy csak testi lények, olyanok, mint a fuvallat, amely eloszlik és nem tér vissza. 40Hányszor gerjesztették fel haragját a pusztán, hányszor okoztak neki gondot a sivatagban! 41Kísértették Istent újra meg újra, keserűséget okoztak Izrael Szentjének. 42Nem emlékeztek vissza a kezére, sem a napra, amelyen kiszabadította az ellenség hatalmából őket. 43Amikor jeleket művelt Egyiptom földjén, és csodatetteket Tánisz mezején; 44amikor vérré változtatta folyóikat, és patakjaikat, hogy senki ne ihassék. 45Legyeket küldött rájuk, hogy halált okozzanak, és békákat, hogy pusztulást hozzanak. 46A rovaroknak bő aratást adott, a sáskáknak adta munkájuk gyümölcsét. 47Szőlőjüket elverte záporral, fügefáikat faggyal, jégesővel. 48Marhájukat dögvész pusztította, nyájaikat villámmal sújtotta. 49Haragjának tüzét szórta rájuk: bosszúság, gond, zaklatás, ártalom tömegét. 50Szabad folyást engedett haragjának: nem kímélte őket a haláltól, s állataikat sem a pusztulástól. 51Lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptomban, Kám sátrainak elsőszülötteire, mindnyájukra. 52Népét kihozta, mint a juhokat, s átvezette őket a pusztán, mint a nyájat. 53Biztosan vezette őket, hogy ne tévelyegjenek, s ellenségeiket elnyelte a tenger. 54Elvezette őket szent földjére, a hegyekre, amelyeket jobbja szerzett. 55Szemük láttára elűzte a pogányokat, és nekik adta földjüket örökségül; a pogányok sátrába Izrael törzseit telepítette. 56Mégis megkísértették a Fölségest, kihívták maguk ellen, s nem tartották meg törvényét. 57Mint az atyák, a hűséget megszegve, ők is elfordultak; mint a csalfa íj, eltérültek. 58Magaslataikkal kihívták haragját, bálványaikkal féltékenységre ingerelték. 59Isten hallotta, s indulatra gerjedt: elvetette Izraelt egészen. 60Elhagyta lakóhelyét Silóban, a sátrat, amelyben az emberek közt lakott. 61Hatalmát a fogság prédájára hagyta, dicsőségét ellenség kezére adta. 62Népét kiszolgáltatta a kardnak, szívét harag töltötte el öröksége ellen. 63Fiaikat tűz emésztette meg, leányaik nem mehettek férjhez; 64papjaik kard élén hulltak el, s özvegyeiknek sírni sem volt szabad. 65De aztán mint álomból, fölserkent az Úr, mint a harcos, aki fölkel a bor mellől. 66Ellenségeinek a hátába csapott, és örök szégyent hozott rájuk. 67József sátrát elvetette, s nem foglalta le Efraim törzsét sem. 68Júdát választotta ki magának, a Sion hegyét, melyet szeretett. 69Mint égi magaslatot, úgy építette a szentélyt, szilárddá tette, mint a földet, amelyet örökre megteremtett. 70Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, a juhok aklától hozta el. 71Az anyajuhoktól szólította el, hogy legeltesse Jákobot, a népét, Izraelt, az ő örökségét. 72Ő szívének egyszerűségében legeltette, s hozzáértő kézzel vezette.

Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) (protestáns)

 A történelem tanítása

78.1Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek! 2Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni. 3Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, 4nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. 5Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. 6Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, 7hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait. 8Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez, 9mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján. 10Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását. 11Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett. 12Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején. 13Tengert vágott ketté, és átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg. 14Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével. 15Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből. 16Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket. 17De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában. 18Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint. 19Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? 20A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz, és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének? 21Az ÚR ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen, 22mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében. 23Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat. 24Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik. 25Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak. 26Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével. 27Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövenye. 28Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré. 29Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik. 30De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel. 31Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait. 32Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban. 33Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben. 34Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után. 35Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk. 36De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki. 37Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez. 38Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata. 39Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza. 40Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban! 41Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét. 42Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból, 43amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején. 44Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból. 45Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk. 46Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak. 47Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással. 48Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal. 49Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét. 50Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta. 51Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban. 52Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában. 53Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el. 54Bevitte őket szent helyére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott. 55Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba. 56De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit. 57Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj. 58Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték. 59Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt. 60Elvetette sílói lakóhelyét, sátrát, amelyben az emberek közt lakott. 61Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe. 62Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére. 63Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt. 64Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak. 65Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős, 66és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre. 67De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta, 68Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti. 69Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek. 70Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül. 71A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek. 72Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.

HANGOSKÖNYV 52 - 100. Zsoltár

https://www.youtube.com/watch?v=lgD0qudAcoc

ÉNEK:

REFORMÁTUS ÉNEK:

Hallgass, én népem, az én törvényemre
78. zsoltár
Bourgeois Loys
A 90. zsoltár dallamára
Református Énekeskönyv
1. versszak
Hallgass, én népem, az én törvényemre,
Füledet hajtsad az én beszédemre,
Amelyek az én szájamból származnak.
Hogy jól megérthesd mivoltát azoknak,
Mert én neked oly dolgot beszélek,
Mit titoknak tarthatnak mindenek.
2. versszak
Oly dolgot, amit a mi atyáinktól
Hallottunk, és megértettünk azoktól.
Nem azért, hogy csak mi megemlékeznénk,
De fiainknak is jól elbeszélnénk;
Hirdessük azért nagy dicsőségét
És az ő sok csuda téteményét!
3. versszak
A pusztán a kősziklát meghasítá,
És a vízzel, amely abból kifolya,
Népét megitatá, és azon helybe
A kősziklából kútfejet ereszte,
Melyből bőséges forrás buzdula,
Mely, mint a patak, sebesen folya.
4. versszak
Bátorsággal ő seregét kivivé,
Az ellenséget a tengerbe veszté;
Mindenütt nyilván szabadon menének,
Míg a szent föld határába érének,
Mind a nagy hegyig a dicsért földön,
Melyet erős jobb kezével megvőn.

HALLGAT: https://www.youtube.com/watch?v=ltmxwh_snMI

VERS:

SÍK SÁNDOR:Isten jósága és Izrael hűtlensége az ősidőkben

Halljad, én népem, tanításomat,
számnak igéit füledbe fogadd,
Példabeszédre nyitom ajakam,
elmondom, ami régtől rejtve van^[250]
Amit hallottunk s megismértünk,
és amit atyáink beszéltek nékünk,
El nem titkoljuk fiaik elől,
elbeszéljük a késő nemzedékig,
Az Úr nagyságát és az ő hatalmát
és amiket tőn, csodatéteményit.

Mert Jákobban ő parancsot adott,
Izraelben törvényt hozott:
Hogy amit atyáinknak meghagyott,
fiaiknak adják tovább.
Hogy tudja meg az eljövendő nemzedék, a születendő gyermekek,
és fiaiknak ők is adják serényen át,
Hogy Istenbe vessék reményüket
s el ne feledjék Isten tetteit,
de megtartsák törvényeit;
S ne legyenek olyanok, mint atyáik,
a pártütő és makacs nemzedék:
A nemzedék, melynek szivében szilárdság nem lakott,
s lelkében nem volt Istenhez hüség.

Efraim fiai, az íjjas harcosok,
hátat mutattak napján a csatának.^[251]
Isten kötését nem tartották,
törvény szerint járni vonakodának.
Elfelejtették tetteit,
s a csodálatos dolgokat, amiket mutatott nekik.
Atyáik előtt csodákat müvelt,
Egyiptom földjén, Tanis mezejében^[252]
A tengert meghasítá s átvitte őket rajta,
a vizeket feltorlaszolta bástyaképpen.
S vezette őket nappal fellegében,
egész éjszaka tűz fényében.
Sziklákat repesztett a sivatagban,
s inniok adott bőséges patakban.
Folyókat fakasztott a sziklatőben,
s vizek omoltak folyammódra bőven.

Tovább vétkeztek mégis szakadatlan,
makrancoskodtak a Fölséges ellen a sivatagban.
És szívük ott Istent kísértett,
mikor vágyuknak enni kértek.
Az Isten ellen kezdtek szólani:
mondták: ,,Vajon tud-e az Isten a pusztában nekünk asztalt teríteni?
Ime a sziklát megütötte, és patak omolt, víz szökelt elé:
de kenyeret adhat-e vajjon, népének húst készíthet-é?
Hallotta ezt az Úr és dühre gerjedett,^[253]
s tűz lobbant Jákob ellen
s forrt a harag Izrael ellen,
Mert Istenben nem hittenek,
segítségében nem reméltenek.
Parancsolt odafenn a fellegeknek
és megnyitá ajtóit az egeknek.
Mannát esőzött rájuk: egyenek,
adott nekik mennyei kenyeret.

Ette az ember erősek kenyérjét,^[254]
bőven-lakásig küldött nekik élést.
Keleti szelet támasztott az égből
s hatalmával elhozta dél szelét.
És húst esőzött rájuk, mint a port,
és szárnyast, mint a tenger fövenyét.^[255]
És belehulltak táboruk szivébe,
sátoraik körébe.
És ők ettek s ugyan jóllaktanak,
megelégíté kivánságukat.
Ám vágyuk még alighogy bételt,
még a szájukban volt az étel,
Isten haragja rájuk gerjedett,
És nagyjaik között vérfürdőt rendezett,
s leteríté Izrael ifjait.

De mégis tovább vétkezének,
és csodáinak nem hivének.
S elemésztette napjaikat gyorsan,
éveiket letörte hamarosan.
Ha öldökölte őket, megkeresték,
hozzátérültek és Istent keresték.
És eszükbe jutott, hogy sziklájuk az Isten,
szabadítójuk a Fölséges Isten.

Ám megcsalták szájukkal őt,
és nyelvük néki hazugul beszélt.
Szívük nem volt hozzá igaz;
s nem állták híven a kötést.
De ő irgalmas, elengedte vétkük s nem pusztította őket el,
indulatát visszatartotta gyakran,
nem öntötte ki rájuk egész haragja teljét.
Megemlékezett, hogy csak test az ember,
lehellet, amely tovaszáll és vissza nem tér.
Hányszor lettek a pusztán pártütők,
keseríték a sivatagban őt!
Újra meg újra Istent kísértették,
búsították Izrael szentjét.
Nem emlékeztek meg kezéről,
a napról, melyen kiváltotta őket az ellenség kezéből,

Amikor Egyiptomra küldötte jeleit,
Tánisz síkjára csodatetteit.^[256]
És folyóikat vérré változtatta
s patakjaikat úgy, hogy nem ihattak.
Küldött rájuk emésztő légyhadat
s békát, amely nem hagyta nyugtukat;
Termésüket adta bogárnak,
és verejtékük gyümölcsét sáskának.
Szőlőiket megverte jéggel,
fügefáikat dérrel.
Barmaikat jégeső verte meg,
és nyájaikat mennykövek.

Ellenük küldte lángos haragát,
háborodást, dühöt, szorongatást,
a romlás szolgáinak csapatát.^[257]
Haragja útját megnyitotta:
haláltól meg nem óvta őket,
és állataikat dögvésznek adta.
Egyiptom minden elsőszülötteit leverte^[258]
első zsengéiket Kám sátorai szerte.
S juhok módjára népét kivezette,
a sivatagba nyájmódra kivitte.
Bátorságban, bizton vezette őket,
s tenger borítá el az üldözőket.
És szent földjére őket elvezette,
a jobbjával szerzett hegyekre.
És nemzeteket kiűzött előlük,
és örökségül mérte őnekik,^[259]
és sátraikban megtelepítette Izrael törzseit.

De ők csak kísértették a Fölséges Istent és ingerelték,
s parancsait meg nem szivelték.
És elpártoltak, mint atyáik s hűtelenségre kaptak,
mint csalfa íjj vesszője, félrecsaptak.
Magas helyeiken haragra gerjesztették,
bálványaikkal féltékennyé tették.
Hallotta Isten és haragra kelt,
és elrúgta magától Izraelt.
És elhagyta silói hajlokát,^[260]
hol emberek között veré fel sátorát.
És erejét fogságra hagyta,
dicsőségét ellen kezére adta^[261]
Népét átadta kard élére,
és felgyulladt haragja örökére.
Ifjait tűzláng emésztette meg,
szűzei nem értek jegyünnepet,^[262]
Papjai kard alatt elhulltak,
s özvegyei sírni nem tudtak.
Ekkor az Úr felserkent, mint aki szunnyadott,
mint hős, ki bortól bágyadott.^[263]
És hátra zúzta ellenségeit,
örökös szégyent cselekvék nekik.
És József sátrát elvetette immár,
és nem lakozott többé Efraimnál.
Hanem kiválasztotta Judának törzsökét,
s melyet szeretett, Sionnak hegyét.^[264]
Szentélyét, mint az eget, felütötte,^[265]
és mint a földet, melyet ő épített mindörökre.
S kiválasztá szolgáját, Dávidot,
elhozta őt a juhaklok közül,
Elhívta őt a szoptatók mögül,^[266]
hogy pásztorkodjék Jákobon, ő népén,
és Izraelen, örökségén.
S ő tiszta szívvel legeltette őket,
s okos kézzel vezette őket.

VÁLASZOS ZSOLTÁR:77, 3 és 4bc. 23-24. 25 és 54 2. tónus. Válasz: Mennyei kenyeret * adott nékik az Úr. 24b. vers. Előénekes: Hallottuk Isten nagyszerű tetteit, * amint atyáink elmondták nékünk. Hirdetjük a jövő nemzedéknek az Úr dicsőségét és erejét, * a csodákat, amelyeket véghezvitt. Hívek: Mennyei kenyeret * adott nékik az Úr. E: Parancsot adott a felhőknek odafönn, * és az ég kapuit megnyitotta. Eledelül mannát hullatott, * mennyei kenyeret adott nékik. H: Mennyei kenyeret * adott nékik az Úr. E: Angyalok kenyerét ette az ember, * eledelt küldött nékik bőséggel. Bevezette őket szent hegyére, * a hegyre, melyet jobbja szerzett nékik. H: Mennyei kenyeret * adott nékik az Úr.

A SZENT KERESZT FELMAGASZTALÁSA – Ü

Szeptember 14.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 77,1-2.34-35.36-37.38 2. tónus. Válasz: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit! Vö. 7c. vers. Előénekes: Figyelj tanításomra, népem, * hallgassatok ajkam igéire. Példabeszédekre nyitom meg ajkam, * ősidők titkait hirdetem nektek. Hívek: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit! E: Amikor öldökölte őket, † keresni kezdték őt, * megtértek, és hozzá siettek. Ráeszméltek, hogy Isten a kősziklájuk, * a fölséges Isten a szabadítójuk. H: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit! E: Szájukkal azonban hamisan szóltak, * és nyelvükkel hazudtak neki. Nem volt őszinte hozzá szívük, * s nem maradtak hűek szövetségéhez. H: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit! E: De ő mégis megkönyörült rajtuk, * elengedte bűnüket, és nem szórta szét őket. Újra meg újra fékezte haragját, * nem engedte fellobbanni indulata lángját. H: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit!

3 OLV.

ALLELUJA Alleluja. 8. szám. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged, * mert szent kereszted által megváltottad a világot. – 8 G. tónus, Alleluja.Read more: http://hetkoznapizsoltarok.hupont.hu/73/szentek-szeptember-115#ixzz79ofP3SLe

REJTVÉNY:

KOTTÁK:

KÉPEK:

 

Oldal: ZSOLTÁR 78 A történelem tanítása
ZSOLTÁRMANÓ - © 2008 - 2024 - zsoltarmano.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat