ZSOLTÁR 104

Szent István Társulati Biblia (katolikus)

104 (103). ZSOLTÁR. A TEREMTÉS HIMNUSZA
1041Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl, 2a fény, mint köntös, úgy fog körül. Az eget kifeszíted, mint a sátort, 3lakóhelyed a vizek fölött rendezted be. A felhőket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova. 4A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá. 5A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idők folyamán. 6Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították. 7De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgő hangodra. 8A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál. 9Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet. 10Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek. 11Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük. 12Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük. 13A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod. 14Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen, 15a szívét meg borral vidíthassa hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erőt kölcsönözzön neki. 16Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett. 17A madarak rakják ott fészküket, tetejükön a gólya tanyázik. 18A zergéé a hegyek magaslata, a borz a sziklák közt rejtőzik. 19Te alkottad a holdat, hogy az időt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le. 20Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdő vadjai körülhúznak. 21Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentől követelik táplálékukat. 22De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtőznek a barlangokban. 23Az ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig. 24Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele. 25Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élőlények nyüzsgő sokasága, kicsi és nagy állatok serege. 26Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben kergetőzzék. 27Rád vár minden élő, hogy ételt adj nekik a kellő időben. 28Megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal. 29De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg őket. Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a porba térnek. 30Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét. 31Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr műveinek! 32Ha letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek. 33Egész életemben az Úrnak énekelek, zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok. 34Találjon tetszésre nála énekem, hisz az Úrban lelem örömöm.
105 (104). ZSOLTÁR
35A bűnösök tűnjenek el a földről, és ne legyenek többé gonoszok. Áldjad, lelkem, az Urat!

Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) (protestáns) 

A teremtő és megtartó Isten
1041Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, 2világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget, 3palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár. 4A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává. 5Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon. 6Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz. 7Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek. 8A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik. 9Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet. 10Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között. 11Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat. 12Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek. 13Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet. 14Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből, 15és bort, amely felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét. 16Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett, 17ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik. 18A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet. 19Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját. 20Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja, 21az oroszlánok zsákmányért ordítanak, Istentől követelve eledelt. 22Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek. 23Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig. 24Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel. 25Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok. 26Ott járnak a hajók, és a Leviatán, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele. 27Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. 28Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal. 29Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek. 30Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföldeket. 31Dicsőség legyen az ÚRnak örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR! 32Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek. 33Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. 34Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az ÚR előtt. 35Vesszenek ki a földről a vétkesek, ne legyenek többé bűnösök! Áldjad, én lelkem, az URat! Dicsérjétek az URat!

HANGOSKÖNYV 101 - 150. Zsoltár

https://www.youtube.com/watch?v=Hj6XxYUl5oY

ÉNEKELVE:

 REFORMÁTUS ÉNEK:

Áldjad, lelkem, az Urat és tisztöld
104. zsoltár
Bourgeois Loys
Református Énekeskönyv
1. versszak
Áldjad, lelkem, az Urat és tisztöld,
Dicsőségével rakva menny és föld.
A te felséged, Uram, nagy és erős,
A te ékességed nagy szép és fényös.
Te öltözeted ékes és tiszta,
Szép világosság származik róla.
Az egeket szélesen kiterjesztéd,
Mint egy kárpitot, úgy felékesítéd.
2. versszak
A vizet körüled, mint kamarát,
Jól megépítéd, mint szép palotát.
A felhőkön úgy jársz, mint egy szekéren,
A szelek szárnyukon hordoznak szépen.
Angyalidat sebes széllé teszed,
Száguldó postáidként kiküldöd;
Mennydörgés, tűzláng, villámlás előtted,
Mint kész szolgáid, úgy függnek tetőled.
3. versszak
A föld fundámentomát megvetéd,
Amelyre erősen helyeztetéd,
Hogy azon mindenkoron megállana,
És helyéből soha ki nem mozdulna.
Mely azelőtt a nagy mélységekben
Vízzel mint ruhával volt elfödvén;
Őrajta a nagy vizek felül folytak,
Kik a nagy hegyeken is felülmúltak.
4. versszak
De mihelyen te megfeddéd őköt,
Megfutamának feddésed előtt;
Hogy meghallák mennydörgését te szódnak,
A földről sietvén elszaladának.
A nagy hegyek fölemelkedének,
És a mély völgyek mind kitetszének;
Minden megtartja ő tulajdon helyét,
Melyet Felséged nékiek engedett.
5. versszak
Az Úrnak légyen örök tisztesség,
És övé légyen minden dicsőség!
Örvend az Úr ő csuda dolgaiban,
Gyönyörködik ő minden munkáiban.
Tekintésétől a föld megrémül,
És az ő haragjától megrendül;
Reszketvén a nagy hegyek füstölögnek,
Hogyha az Úrtól ők megillettetnek.
6. versszak
Dicséretet az Úrnak éneklek,
Valamíg én e világon élek;
Az Úr Istent én egész életemben
Dicsérem és áldom szép éneklésben.
De viszontag azt kérem őtőle,
Hogy éneklésem jókedvvel vegye,
És aztán teljes szívből örvendezek,
Szép énekeket mondván szent nevének.

 VERS:SÍK SÁNDOR: A Teremtés himnusza

Áldást mondj, én lelkem, az Úrnak!
nagy vagy nagyon, én Uram, Istenem!
Fenségbe és szépségbe öltözöl
és a fényesség burkol, mint köpeny.
Sátor gyanánt feszíted az eget ki,^[390]
a vizeken építetted lakóhelyed.^[391]
A felhőket rendeled fogatoddá,
magad a szelek szárnyán viteted.
A szeleket teszed követeiddé,
tüzes villámokat cselédeiddé.

Felállítottad a földet talapzataira:
meg nem inog soha, soha.^[392]
Az őstengert adtad rá köntösül,^[393]
vizek álltak a hegyeken fölül,
De kiáltottál, s szétfutottak,
mennydörögtél, s szerteriadtak.
A hegyek kimeredtek, a völgyek meglapultak,
amint helyüket kijelölted.
Határt szabtál nekik, hogy át ne hágják,
el ne borítsák mégegyszer a földet.

Patakba csorgatod a források vizét,
a hegyek közt suhannak szerteszét,
Abból isznak minden réti vadak:
s a vadszamarak oltják szomjukat;
Ott fészkelnek mellettük az égi madarak,
az ágak közt zengetik hangjukat.
A hegyeket házad vizével öntözöd,
műveid gyümölcséből lakozik jól a föld,^[394]
Füvet zsendítesz a barmok fogára,
növényeket ember szolgálatára,
Hogy földből hozzon elő kenyeret,
s bort, vidámítni az ember-szivet;
Hogy arcát olajjal derítse
s szívét a kenyér felüdítse.
Az Úrnak fái jóllakoznak,
amiket ültetett, cédrusai a Libanonnak.
A madarak ott fészket raknak,
a gólyák a fenyőkön laknak.
A magas hegyek a zergének,
borznak a sziklák adnak menedéket.

Holdat alkottál mérni az időt;
a nap tudja óráját alkonyának.
Kiöntöd a sötétet, és éjszaka leszen,
s az erdők minden vadjai az éjben szertejárnak.
Prédáért üvöltöznek a kölyökoroszlánok,
s az Istentől harapnivalót kérnek.
Ha felkel a nap, visszatérnek
és vackukon elheverésznek.
Indul az ember munkája után
és jár napestig a dolga után.

Milyen számosak műveid Uram!
bölcsességeddel teremtettél mindent;
tele van a föld teremtményeiddel.
Im itt a tenger, nagy és messze-széles:
és benne csúszó-mászó rengeteg,
nagy állatok és kicsinyek.
Amott a hajók járnak szerte,
s a Leviáthán, melyet alkotál, hogy játszadozzon benne.^[395]

S tetőled várja mind, hogy megadod
idejében a harapnivalót.
Te adsz nekik, ők gyüjtenek,
jóllaknak mind a jóból, ha megnyitod kezed.
Ha arcod elrejted, megháborodnak;
tönkremennek, ha lelkük megvonod,
s porukba visszatérnek.
Ha kibocsátod lelked, újra élnek,^[396]
s a föld színét megújítod.

Az Úrnak örök dicsőség legyen!
örvendjen az Úr ő műveiben.
Ránéz a földre, és az megremeg:
hegyeket érint, és füstölgenek.
Mindéltemig énekelek az Úrnak,
Istenem zengem, míg vagyok.
Legyen előtte kedves énekem:
én az Úrban vígadozok.

Vesszenek el a bűnösök a földről,^[397]
és ne legyenek többé gonoszok.
Áldást mondj, én lelkem, az Úrnak! Alleluja.

VÁLASZOS ZSOLTÁR:

103,1ab és 24ac.29bc-30.31 és 34 8 G. tónus.
Válasz: Áraszd ránk Lelkedet. Istenünk: * újítsd meg a föld színét. Vö. 30. vers.
Vagy: Alleluja. 8. szám.
Előénekes: Mondj áldást, lelkem, az Úrnak! * Nagy vagy nagyon, én Uram, Istenem.
Mily sokrétű a te műved, Uram! * teremtményeid betöltik a földet.
Hívek: Áraszd ránk Lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.
Vagy: Alleluja.
E: Ha megvonod éltető erődet, * elpusztulnak és a porba térnek.
Ám, ha újra kiárasztod lelkedet, életre kelnek, * és a föld színét megújítod.
H: Áraszd ránk Lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.
Vagy: Alleluja.
E: Dicsőség legyen az Úrnak örökkön-örökké, * örül az Úr minden művének.
Legyen előtte kedves az énekem, * gyönyörűségemet őbenne találom.

URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE  A ÉV:

VÁLASZOS ZSOLTÁR 28,1a és 2.3ac-4.3b. és 9b-10 4g. tónus. Válasz: Áldja meg Isten az ő népét, * adjon neki békességet. Vö. 11 b. vers. Előénekes: Adjátok meg az Úrnak, * Isten gyermekei, adjátok meg az Úrnak a nevét megillető dicsőséget, * imádjátok az Urat szent ünnepi díszben! E: Az Úr szava zúg a vizek árján, * az Úr lebeg a nagy vizek fölött. Az Úr szava telve erővel, * az Úr szava telve fönséggel.E: A dicsőség Istene mennydörög, * templomában mindenek az ő dicséretét zengik. Az Úr trónol a vízözön fölött, * az Úr király örökké.

URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE  C ÉV:

VÁLASZOS ZSOLTÁR 103,1b-2.3-4.24-25.27-28.29-30 8 G. tónus. Válasz: Mondj áldást lelkem az Úrnak, * mert csodálatos az ő nagysága.

Előénekes: Uram, Istenem, csodálatos a te nagyságod, * fenségbe és ékességbe öltözöl. Sugárzó fény a te köntösöd, * kifeszíted az eget, mint egy sátort.  E: Vizek fölött áll a te otthonod, † a felhőket fogatul használod, * és tovaszállsz a szelek szárnyán. Követeddé teszed a szeleket, * és szolgáddá a tüzes villámot.  E: Mily számosak a te műveid, Uram, †bölcsességgel alkottál mindent, * teremtményeid betöltik a földet. Mily nagy és széles a tenger, † megszámlálhatatlan élőlény nyüzsög benne: * kicsiny és hatalmas állatok.  E: Mindenek tőled várják, * hogy enniök adj a kellő időben. Összegyűjtik, amit nekik juttatsz, * megnyitod kezedet, és eltelnek minden jóval.  E: De megzavarodnak, ha elfordítod arcodat, * elpusztulnak és a porba térnek, ha megvonod éltető erődet. Ám, ha újra kiárasztod lelkedet, életre kelnek, * és a föld színét megújítod.

28. szombat 1

8G tónus
Válasz: Sohasem felejti az Isten * az ő szövetségét. Vö.
Ti vagytok Ábrahámnak, az ő szolgájának ivadékai,
választottjának, Jákobnak fiai.
Ő a mi Urunk és Istenünk,*Ő ítélkezik az egész földön.

Örökké emlékezik szövetségére, *
ezernyi nemzedéknek adott igéjére,
melyet Ábrahámnak adott, *
és az esküre, melyet Izsáknak esküdött.

Mert emlékezett az ő szent szavára,
amelyet szolgájának, Ábrahámnak adott.
Örvendezés között vezette ki népét *
és választottait ujjongás között.
Alleluja. 10. szám Jn 15,26b és 27a  10. tónus

Az igazság Lelke majd tanúsagot tesz rólam", mondja az Úr +
, és ti is tanúságot tesztek rólam.

REJTVÉNY:

KOTTA:

KÉPEK:

 

Oldal: ZSOLTÁR 104 A TEREMTÉS HIMNUSZA
ZSOLTÁRMANÓ - © 2008 - 2024 - zsoltarmano.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat