ZSOLTÁR 38
38 (37). ZSOLTÁR. IMA SZÜKSÉG IDEJÉN
381(Dávid zsoltára, emlékezésre.) 2Ne fenyíts meg, Uram, haragodban, ne büntess engem felindulásodban! 3Mert nyilaid belém hatolnak, és kezed rám nehezedik. 4Nincs erő testemben, mivel haragszol rám, s mert vétkeztem, nincs épség csontomban. 5Fejem fölött túlontúl összecsapott a bűn, és hatalmas teherként rám nehezedik. 6Sebeim mérgesek, üszkösek balgaságom miatt. 7Törődött vagyok, meggörnyedtem, s naphosszat szomorúan járok. 8Ágyékomban emészt a gyulladás, testemben semmi sem ép többé. 9Elgyöngültem és levert vagyok, szívem fájdalmában felzokogok. 10Uram, kívánságom világos előtted, sóhajtásaim nem maradnak rejtve. 11Szívem remeg, erőm elhagy, szememből kialszik a fény. 12Barátaim, rokonaim elfordulnak nyomorúságomtól, s akik közel voltak, távol maradnak. 13Csapdát vetnek, akik életemre törnek, pusztulással fenyegetnek, akik vesztemet akarják, s fondorlattal hálóznak be folyvást. 14De már nem is hallom, olyan vagyok, mint a süket, olyan lettem, mint a néma, aki nem nyitja ki száját. 15Olyan lettem, mint aki nem hall többé, akinek szájában nincs több felelet. 16De mert benned bízom, Uram, te meghallgatsz, Uram és Istenem! 17Azt mondom: „Ne mulassanak rajtam, ne nevessenek, ha botlik a lábam.” 18Valóban közel vagyok a pusztuláshoz, s a fájdalom nem hagy el soha. 19Ezért beismerem vétkemet, és bánkódom bűnöm miatt. 20De hatalmasok, akik ok nélkül bántanak, és sokan vannak, kik jogtalanul gyűlölnek. 21A jót rosszal viszonozzák nekem, s megtámadnak, mert az igazságot keresem. 22Uram, ne hagyj magamra, Istenem, ne maradj távol tőlem! 23Siess segítségemre, Uram, üdvösségem!
Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) (protestáns)
Bűnbánó ember könyörgése
38.1Dávid zsoltára. Emlékeztetőül. 2URam, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban! 3Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed. 4Nincs ép hely testemen haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt. 5Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám. 6Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt. 7Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol. 8Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen. 9Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom. 10Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom. 11Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem. 12Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem. 13Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap. 14De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját. 15Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés. 16Mert benned reménykedem, URam, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem! 17Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog – gondoltam –, ne lennének dölyfösek velem szemben! 18Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom. 19Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. 20De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. 21Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem. 22Ne hagyj el engem, URam, Istenem, ne légy távol tőlem! 23Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!
HANGOSKÖNYV 1-51:
https://www.youtube.com/watch?v=2xwx9g3BCzw
ÉNEKELVE:
Haragodnak nagy voltában Megindulván
38. zsoltár
Bourgeois Loys
Református Énekeskönyv
1. versszak
Haragodnak nagy voltában Megindulván,
Ne feddj meg, Uram, engem! Búsult gerjedezésedben
Rám tekintvén, Ne büntess meg Istenem!
2. versszak
Nyilaid belém lövettek, Mik szereznek
Énnekem nagy sérelmet; Kezeidnek súlyossága
Hátam nyomja, És sanyargat engemet.
3. versszak
Testemnek semmi részében Épség nincsen
Haragodnak miatta; Nincs békesség tagjaimban,
Csontjaimban Bűneimnek miatta.
4. versszak
Mert az én nagy gyarlóságim És bűneim
Fejem felülhaladták, Miknek nehéz, terhes voltát,
Súlyosságát Tagjaim nem bírhatják.
5. versszak
Minden mostani kérésem, Én Istenem,
Vagyon szemeid előtt, És minden fohászkodásom,
Óhajtásom Tőled el nem rejtetett.
6. versszak
Szívem nyugalmat nem lelhet, Igen reszket,
Minden erőm elfogyott; Szemeim világossága,
Vidámsága Éntőlem eltávozott.
7. versszak
De én Istenemben bízom, És elvárom,
Hogy kérésem meghallja, Mert szívem hozzá emelem
És elhiszem, Hogy szükségem meglátja.
8. versszak
Uram, ne hagyj el engemet! Nézd ügyemet,
Egyedül mint hagyattam! Kérlek, légy irgalmas nekem,
Én Istenem, Mert csak tebenned bíztam!
9. versszak
Azért tőlem ne állj messze, Szánj meg végre,
Én kegyelmes Istenem! Segedelmeddel ne késsél,
Siess, jöjj el, Én édes idvességem!
Uram, ne feddj meg haragodban engem,
és ne fenyíts fölgerjedtedben,
Mert nyilaid átvertek engemet,
és kezed rám nehezedett.
Nem hagy testemben haragod épséget,
nem enged csontjaimnak én bűnöm egészséget.
Mert vétkeim túlnőttek fejemen,
elbírhatatlan terhük már nekem.
Bűzhödik, mérgesedik sok kékségem
balgaságom következtében[80]
Meggörbültem, meggörnyedtem nagyon,
szomorúan járok-kelek egész napon.
Mert ágyékaim telve gyulladással
nem lakja épség testem tagjait;
Elbágyadtam, nagyon összetörettem,
ordítva jajgatom szívem gyötrelmeit.
Uram, előtted minden vágyaim,
nem titkosak előtted fohászkodásaim.
Szívem vergődik, erőm elhagyott,
még szemeim világa is megfogyatkozott.
Barátaim, szeretteim elhúzódnak bajomtól,
rokonaim megállanak távolból.
Vetik a tőröket, kik lesnek életemre,
én gonoszakaróim romlással fenyegetnek,
s minden időben cselt szőnek fejemre.[81]
De én, mint a siket, meg sem is hallgatom,
és mint a néma ember, szájam ki nem nyitom.
Mint aki nem hall, én olyan vagyok,
s mint akinek szájában nincsenek visszaszók.
Mert én, Uram, terád bízom magam,
te meghallgatsz, én Istenem, Uram.
Azt mondom: ,,Rajtam ne mulassanak,
mikor lábam meging, ne fuvalkodjanak!''
Közel vagyok a bukáshoz nagyon,
és fájdalmam szemem előtt mindenkoron.
Igen, megvallom vétkemet,
és bűnöm miatt meg nem nyughatom.
De kik ok nélkül bántanak, erősek,
sokan, akik igaztalan gyűlölnek;
Rosszal fizetnek a jóért nekem,
rám rontanak, mert a jót követem.
Ne hagyj el, Uram, Istenem,
el ne maradj tőlem a messzeségben!
Siess segítségemre,
én Uram, üdvösségem!
VÁLASZOS ZSOLTÁR:29,2 és 4.5-6.11 és 12a és 13b 6. tónus. Válasz: Dicsőítelek, Uram, * mivel megmentettél engem. 2a. vers. Előénekes: Dicsőítelek, Uram, mivel megmentettél engem, * nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak rajtam. Uram, lelkemet kihoztad a halál országából, * életben tartottál, nehogy sírba szálljak. Hívek: Dicsőítelek, Uram, * mivel megmentettél engem. E: Zsoltárt zengjetek az Úrnak, ti, az ő szentjei, * és dicsérjétek az ő szent nevét. Mert haragja csak egy pillanat, * de jósága végigkísér egész életünkön. H: Dicsőítelek, Uram, * mivel megmentettél engem. E: Ha este meg is látogat a sírás, * reggelre az öröm visszatér. Meghallgatott az Úr, és megkönyörült rajtam, * az Úr lett az én segítségem. H: Dicsőítelek, Uram, * mivel megmentettél engem. E: Sírásomat örömre fordítottad, * Uram, Istenem, magasztallak mindörökké. H: Dicsőítelek, Uram, * mivel megmentettél engem.
REJTVÉNY:
KÉPEK: