ZSOLTÁR 49

Szent István Társulati Biblia (katolikus)

49 (48). ZSOLTÁR. A MULANDÓ GAZDAGSÁG
49.1(A karvezetőnek – Korach fiainak zsoltára.) 2Népek, figyeljetek mind, a földnek minden lakója hallja meg: 3a közemberek és az előkelők, mind a gazdagok és a szegények! 4A szám bölcsességet hirdet, okos beszédet sugall a szívem. 5Bölcs mondás felé fordítom fülemet, hárfadallal magyarázom meg rejtélyemet. 6A baj napjaiban miért féljek, ha körülvesz az ellenség gonoszsága? 7Azok, akik kincseikben bíznak, s akik nagy gazdagságukkal kérkednek. 8Hiszen önmagát senki meg nem válthatja, senki sem fizethet az Úrnak váltságdíjat. 9Az élet ára túl magas volna, meg nem fizetheti senki soha, 10hogy örökké éljen, s a sírt ne lássa. 11Hiszen látja, hogy meghalnak a bölcsek, esztelenek és balgák együtt eltávoznak. Kincseiket idegenek kapják, 12és a sír lesz házuk mindörökre, lakásuk nemzedékről nemzedékre, még ha országaik voltak, akkor is. 13Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár. 14Ez a sorsa mindazoknak, akik balgán bizakodnak, akiknek szavára olyan sokat adtak. 15Úgy hullanak bele a mélységbe, mint a juhok, a halál fogja legeltetni őket, s az igaz szívűek uralkodnak rajtuk. Alakjuk reggelre elenyészik, s a holtak hazája lesz lakóhelyük. 16De az én lelkemet Isten kimenti az alvilág karmaiból, és magához vesz. 17Ne méltatlankodj hát, ha valaki gazdag, és ha házának fénye gyarapszik! 18Ha eljön halála, mit sem visz magával, dicsősége nem megy el vele. 19Még ha életében boldognak mondta is magát és így szólt: „Dicsérni fognak, mert jól gazdálkodtál”, 20akkor is leszáll atyáinak táborába, ahol már nem látják többé világát a napnak. 21Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár.

Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) (protestáns)

Az élet rejtélyei
49.1A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára. 2Halljátok ezt mind, ti, népek, figyeljen a világ minden lakója, 3közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt! 4Bölcs dolgokat beszél majd szám, szívem gondolatai értelmesek. 5Példázatra figyel fülem, hárfakísérettel adom elő talányomat. 6Miért féljek a gonosz napokon, ha körülvesz az alattomosok bűne, 7akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek? 8Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. 9Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, 10még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt. 11Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek, a bolond és ostoba is elpusztul, és másokra hagyják vagyonukat. 12Azt képzelik, hogy házuk örökké megmarad, lakásuk nemzedékről nemzedékre, földeket neveznek el róluk. 13De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak. 14Ez a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. (Szela.) 15Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk. Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak. 16De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Szela.) 17Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában. 18Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse. 19Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora, 20mégis őseinek nemzedékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot. 21Mert a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.

 HANGOSKÖNYV 1-51:

https://www.youtube.com/watch?v=2xwx9g3BCzw

ÉNEKELVE:

REFORMÁTUS ÉNEK:

Hallgassátok meg, minden nemzetek
49. zsoltár
Béza Tódor
Református Énekeskönyv
1. versszak
Hallgassátok meg, minden nemzetek,
E föld lakói, jól figyeljetek,
Köznépek és a főrenden valók,
Minden szegények és a gazdagok!
Az én szájam szól nagy bölcsességet,
És elmém gondol jó értelmeket;
E példára magam is figyelmezek,
Hegedűszóban szép mesét jelentek.
2. versszak
Mit félnék én a gonosz időben,
Hogy nyomorgatóm engem elejtsen,
Ha ellenségem mind azon vagyon,
Hogy engemet láb alá tapodjon?
Némelyek igen bíznak pénzükben,
És dicsekednek az ő kincsükben;
De senki meg nem váltja atyjafiát,
Nem adhatja meg Istennél váltságát.
3. versszak
Mert drága a léleknek váltsága,
Életét senki meg nem válthatja,
Hogy a halált ő elkerülhesse,
És a sírba menni ne kellene.
Mert látja, hogy sem bolond, sem eszes,
A halál ellen nincsen mentséges,
És holtuk után minden gazdagságuk,
Más emberre száll az ő sok jószáguk.
4. versszak
Ez őnékiek fő gondolatjuk,
Hogy mindörökké tartson szép házuk,
Hogy el ne fogyjon az ő nemzetük,
És megmaradjon örökké nevük.
Mert noha vagyon pénzük és tisztük,
De nem sokáig tartnak mindezek,
Mert végre minden jóktól elszakadnak,
Mint oktalan állatok, ők meghalnak.
5. versszak
Mert oda lészen minden ő dolguk,
A koporsó lészen ő hajlékuk,
De a haláltól engem az Isten Megment,
és hozzá vészen kegyesen.
Annak okáért azzal ne gondolj,
Hogy némely ember igen gazdagul,
Mert minden kincset másoknak kell hagyni,
A dicsőségtől meg kell néki válni.

HALLGAT: https://www.youtube.com/watch?v=7jxtp-W6wdU

VERS:

SÍK SÁNDOR: A halál ereje

Halljátok, minden népek,
mind, akik laktok a föld kerekén, fületekbe vegyétek,
Közemberek fiai s uraságok,
egyetemben gazdagok és szegények:
Bölcsesség szól számnak igéiben,
szívem elmélkedése értelem.
Példabeszédre hajtom fülemet,^[116]
hárfadal mellett nyilatkoztatom ki rejtélyemet.
A rossz napokban miért féljek,
ha körülvesznek álnok ellenségek,
Emberek, kik a kincsben bizakodnak,
s bőségük telijében fuvalognak?
Senki pedig nem váltja meg magát,
sem váltságpénzt az Istennek nem ád.
Nagyon is nagy a lélek megváltása, soha nem adhat olyan árt,
hogy éljen mindörökké és ne lásson halált!
Mert látni fogja: meghalnak a bölcsek,
s mint ők, úgy pusztul balga és bolond,
s utánuk idegenek örökölnek.
Nekik a sír lesz házuk mindörökre,
hajlékuk nemzedéktől nemzedékig,
pedig országokat neveztek el nevökre.
Ember bőségben nem soká lakoz:
elpusztuló baromhoz leszen hasonlatos.

Így járnak, akik balgán elbízzák magukat,
ez a végük, akik vakon élvezik sorsukat.^[117]
Birkák módjára őket az alvilágra terelik,
ott legelteti őket a halál, és az igazak lesznek uraik.
Alakjuk elenyészik sebesen, s házuk az alvilág leszen.
Ám énnekem az alvilágból megmenti Isten lelkemet,
mert magához von engemet.^[118]
Ne bánkódj hát, ha dús lesz valaki,
és gyarapodnak háza kincsei:
Semmit magával nem visz a halálba,
és gazdagsága nem megyen utána.
Ha éltében magának ígért is szépeket:^[119]
,,Mivel okosan éltél, dícsérni fognak tégedet'', --
Odamegy mégis, hol atyái laknak,
akik sohasem látják világát már a napnak.
Ember bőségben, hogyha nem okos,
elpusztuló baromhoz leszen hasonlatos.

VÁLASZOS ZSOLTÁR:

REJTVÉNY:

KÉPEK:

 

 

Oldal: ZSOLTÁR 49 A MULANDÓ GAZDAGSÁG
ZSOLTÁRMANÓ - © 2008 - 2024 - zsoltarmano.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat