ZSOLTÁR 55

Szent István Társulati Biblia (katolikus)

55 (54). ZSOLTÁR. AZ ÜLDÖZÖTT IMÁJA
551(A karvezetőnek, húros hangszerre – Dávid tanítókölteménye.) 2Figyelj imádságomra, Uram, ne zárkózz el könyörgésem elől! 3Fordulj felém és hallgass meg! A félelem hajszol, 4az ellenség zaja és a gonoszok lármája megzavar. Mert bajt hoznak rám, bőszülten támadnak. 5A szívem remeg bensőmben, és halálfélelem környékez. 6Félelem, aggódás kerít hatalmába, és borzalom tölt el. 7Így szólok: „Bárcsak szárnyam volna, mint a galambnak, akkor elrepülnék és megnyugodnék.” 8Igen, szeretnék elfutni messze innét, kedvem szerint a pusztában laknék. 9Sietve kerestem vihartól, széltől védett menedéket, 10Uram, a rohanó ár és nyelvük zaklatása ellen. Hiszen a városban csak viszályt és erőszakot látok. 11Nappal és éjjel körbejárnak a város falain, belül erőszak és gonoszság tanyázik. 12Belsejében álnokság lakik, az utcákon nem szűnik a zsarolás és csalás. 13Ha csak ellenségem gyalázna, azt még elviselném. Ha csak az fordulna ellenem, aki gyűlöl, elbújnék előle. 14De te voltál az, aki társam vagy, te lettél ellenségem, akiben megbíztam, 15akivel az Isten házában bensőséges barátságra léptem. Eméssze meg őket a nyugtalanság, 16lepje meg őket a halál! Élve kerüljenek a sírba, mert ahol ők vannak, ott van a gonoszság házaikban! 17Én azonban Istenhez kiáltok, az Úr megment engem. 18Panaszkodom és sóhajtozom színe előtt este, reggel, délben, és meghallgatja szavam. 19Békében menti meg lelkemet azoktól, akik bántanak. Mert sokan vannak ellenem. 20Isten engem meghallgat, őket megalázza: ő, aki örökké uralkodik; mivel nem térnek meg, s nem ismerik az istenfélelmet. 21Ki-ki barátja ellen emeli kezét, és megszegi adott szavát. 22Arca olyan sima, mint a vaj, de szívében háborút forgat. Látszatra beszéde enyhítő olaj, de a valóságban kivont éles kard. 23Bízd gondjaidat az Úrra, ő majd megerősít, nem hagyja, hogy az igaz meginogjon! 24Te pedig, Istenem, taszítsd le őket mind az örvény kútjába. A vérengző és csaló emberek éveik felét sem érik meg. De én, Uram, tebenned bízom.

Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) (protestáns)

Panasz a hűtlen barátok miatt
55.1A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye. 2Istenem, figyelj imádságomra, ne zárkózz el könyörgésem elől! 3Figyelj rám, hallgass meg engem! Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom 4az ellenség hangoskodása, a bűnösök nyomorgatása miatt. Mert bajt zúdítanak rám, és haraggal támadnak rám. 5Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott el. 6Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át. 7Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék? 8Messzire bujdosnék, a pusztában laknék. (Szela.) 9Sietve keresnék menedéket a szélvész és a vihar elől. 10Kergesd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket! Csak erőszakot és viszályt látok a városban; 11ez megy éjjel-nappal falai közt, vész és nyomor van benne. 12Romlás uralkodik benne, nem távozik tereiről a zsarnokság és a csalás. 13Nem az ellenség gyaláz engem, azt elszenvedném. Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam, előle elrejtőzném. 14Hanem te, magamfajta ember, bizalmas jó barátom, 15akivel meghitt barátságban voltam; az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet körében. 16Törjön rájuk a halál! Szálljanak elevenen a holtak hazájába, mert gonoszsággal van tele lakóhelyük. 17Én pedig Istenhez kiáltok, és az ÚR megsegít engem. 18Bár reggel, délben, este gondban vagyok, és sóhajtozom, ő meghallja hangomat. 19Megszabadít engem támadóimtól, hogy békességem legyen, bár sokan vannak ellenem. 20Meghallgat Isten, és megalázza őket az, aki ősidők óta trónján ül. (Szela.) Mert nem akarnak megváltozni, és nem félik az Istent. 21Kezet emelt jó barátjára, és meggyalázta a szövetséget. 22Szája simább a vajnál, de viszálykodáson jár az esze. Beszéde lágyabb az olajnál, pedig olyan, mint a kivont kard. 23Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz. 24Istenem, te taszítod őket a sírnak mélyére. A véreskezű és álnok emberek az emberélet felét sem érik el. De én benned bízom!

HANGOSKönyv  52 - 100. Zsoltár

https://www.youtube.com/watch?v=lgD0qudAcoc

ÉNEKELVE:

REFORMÁTUS ÉNEK:

Hallgasd meg az én könyörgésem
55. zsoltár
Református Énekeskönyv
1. versszak
Hallgasd meg az én könyörgésem,
Úr Isten, ne fordulj el tőlem,
Imádságom vedd füleidbe,
Mert nagy kínokat szenvedek,
Szívemben igen kesergek,
Előtted panaszlok reszketve!
2. versszak
Kesereg szívem nagy ínségben,
Élek halálos félelemben,
Teljességgel elszomorodtam;
Rettegek, félek, gyötrődöm,
Reszketvén szörnyen vesződöm,
Úgy, hogy immár sokszor kívántam:
3. versszak
Szárnyaim, ó, ha lehetnének,
Mint a galamb, ha repülhetnék:
Én elrepülnék messze földre,
Elmennék e népek közül.
Pusztát keresnék, ezektül
Ahol nyugodalmam lehetne.
4. versszak
Mind este, reggel őt óhajtom,
Délkorban is őtet kiáltom,
És meghallgatja könyörgésem,
Megtart engem békességben
Minden ellenségim ellen,
Kik seregbe gyűltek ellenem.

HALLGAT: https://www.youtube.com/watch?v=fkLQDyXu3Ug

VERS:

SÍK SÁNDOR: Hűtlen barát

Vedd a füledbe, ó Isten, imám,
könyörgésemtől el ne fordulj,
hallgass meg és figyelj reám.
Szorongás közt bolyongok,
megrendültem az ellenség szavától,
a bűnösök zajától.
Mert elhalmoznak rosszal engem,
s haraggal fenekednek ellenemben.
A szív bennem megháborul,
halál borzalma rámtolul.
Rám száll a félelem, a rémület,
és elborít a rettenet.
S mondom: bár volna szárnyam, mint galambnak,
hogy elszállhatnék s lelhetnék nyugalmat;
Innen bizony nagymessze futnék,
a sivatagban megmaradnék.
Ott vernék gyorsan menedékhelyet föl,
megvédene szélvésztől, fergetegtől.

Szórd őket el, Uram, s nyelvükre széthúzást hozz^[131]
mivel csupa erőszak s viszálykodás a város.
Fenn ólálkodnak éj-nap a falon,
benne gonoszság van és ártalom.
Csalárdság van belül,
erőszak s cselszövés utcáin el nem ül^[132]
Ha ellenség gyalázna,
azt még csak elviselném,
Ha gyűlölőm támadna ellenem,
titokban elkerülném,
De te voltál, ki társam vagy nekem,
barátom és bizalmas emberem,
Te, kivel egymást édes frigybe zártuk,
s Isten házát az ünneplő tömegben együtt jártuk.^[133]

Lepje meg őket a halál,
szálljanak alvilágra élve,
mert aljasság van házuk belsejében!
Én pedig, én az Istenhez kiáltok,
és megszabadít az Úr engemet.
Este, reggel és délben panaszkodom, sóhajtozom,
és meghallgatja könyörgésemet.
Befogadja békébe lelkem azoktól, akik bántanak,
mert seregestül reám rontanak.
Meghallgat Isten s megalázza őket, ki öröktől uralkodik,
mert nem térnek a jóra s Istent nem rettegik;
Barátjuk ellen nyújtják kezüket,
megfertőztetik szövetségüket.^[134]
Simább az arca mint a vaj,
pedig szívében harc lakik.^[135]
Olajnál olvadóbbak,
pedig vont kardok szavai.
Az Úrra vessed gondodat,
és ő megtámogat:
soha igazat inogni nem enged.
És te Isten, mélyére sujtod őket
a halálos veremnek:
A vérszopók, az álnokok nem érnek napjaik feléig,^[136]
én pedig, Uram, bizakodom benned.

VÁLASZOS ZSOLTÁR:

REJTVÉNY:

KÉPEK:

 

 

Oldal: ZSOLTÁR 55 Panasz a hűtlen barátok miatt
ZSOLTÁRMANÓ - © 2008 - 2024 - zsoltarmano.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat