ZSOLTÁRMANÓ
A ZSOLTÁROK az a könyv, melyben Isten szava az ember imádságává lesz. Ezen az oldalon megpróbálom összegyűjteni, és így egymás mellett látni a különböző zsoltárfeldolgozásokat.
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
ZSOLTÁR 18
Szent István Társulati Biblia (katolikus)
18 (17). ZSOLTÁR. A KIRÁLY GYŐZELMI ÉNEKE
181(A karvezetőnek – Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezéből.) 2Így szólt: Szeretlek, Uram, erősségem, [te megmentesz az erőszaktól]. 3Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram, 4akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtől. 5Körülvettek a halál örvényei, Beliál hullámai rémítettek, 6az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak. 7Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Ő meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez. 8Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el őket lángoló haragjától.) 9Lehelete füstölgő felhő volt, szájából pusztító tűz lövellt, [izzóvá tette a parazsat]. 10Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhőn nyugodott. 11Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant. 12Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sűrű felhő. 13Az előtte járó fényességből jégeső és izzó parázs tört elő. 14Mennydörgésben szólt az Úr az égből, a Magasságbeli hallatta szavát. 15Kilőtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta őket. 16Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtől, Uram, leheletednek haragos zúgásától. 17Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről. 18Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam. 19A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt. 20Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett. 21Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem. 22Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtől. 23Minden parancsát szem előtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam. 24Vétek nélkül jártam színe előtt, a bűntől távol tartottam magam. 25Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem. 26Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy. 27A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra. 28A leigázott népnek szabadulást hozol, a gőgös tekintetet megalázod. 29Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet. 30Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át. 31Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta, pajzsa ő mindenkinek, aki nála keres menedéket. 32Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk? 33Isten felövezett erővel, feddhetetlenné tette utamat. 34Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel. 35Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta. 36Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erősen tartott], jóságod naggyá tett engem. 37Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott. 38Üldöztem ellenségeimet s utolértem őket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek. 39Lesújtottam őket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak. 40A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad. 41Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyűlöltek, azokat semmivé tettem. 42Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk. 43Én pedig szétvertem őket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam őket. 44Kiragadtál a lázongó tömegből, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek, 45és első szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet kerestek, 46az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elő váraikból. 47Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsőség üdvöm Istenének! 48Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta előttem. 49Te, aki haragos ellenfeleimtől megmentettél s az erőszak emberétől elragadtál. 50Ezért áldalak, Uram, a népek előtt, dicsőséget zengek nevednek. 51Hiszen nagy győzelmet adtál királyodnak, kegyes voltál fölkentedhez, Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.
Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) (protestáns)
Győzelmi ének<br>(Vö. 2Sám 22)
18.1A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. 2Ezt mondta: Szeretlek, URam, erősségem! 3Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! 4Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. 5Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. 6A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. 7Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. 8Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. 9Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. 10Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. 11Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant. 12A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket. 13Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal. 14Dörgött az ÚR az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal. 15Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki. 16Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, URam, haragod szelének fúvásától. 17Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. 18Megmentett engem ellenségem hatalmától, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. 19Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. 20Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. 21Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. 22Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül. 23Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el. 24Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. 25Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, kezem tisztasága szerint, amit jól lát. 26A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. 27A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. 28Az elesett népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod. 29Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam; az én Istenem fénysugarat küld nekem a sötétbe. 30Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom. 31Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. 32Van-e Isten az ÚRon kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül? 33Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat. 34Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi, magaslatokra állít engem. 35Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. 36Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám. 37Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim. 38Üldözöm és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. 39Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak. 40Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. 41Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam. 42Kiáltoznak, de nincs szabadító, az ÚRhoz kiáltanak, de nem válaszol. 43Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát. 44Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm. 45Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem, 46mert elepedtek az idegenek, és reszketve bújnak elő rejtekükből. 47Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem! 48Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám. 49Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól. 50Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek, 51mert nagy győzelmet adtál királyodnak, hűséges maradtál fölkentedhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.
HANGOSKÖNYV 1-51:
https://www.youtube.com/watch?v=2xwx9g3BCzw
ÉNEKELVE:
SÁRGA KÖNYV 141:
OLY JÓ ÁLDANI AZ URAT
Szerzõ: DAX
Szívembõl ünnepi ének árad,
háladalt éneklek az ég Urának.
Ujjongva tör fel a hála bennem,
jósága körülvesz szárnyként engem.
Adjatok hálát az Istennek,
adjatok hálát az Istennek,
Õ a mi teremtõ Királyunk,
alle-, alleluja, alleluja, alleluja!2X
Hála legyen, hála legyen, hála, áldott az Úr!3X
Oly jó áldani az Urat,
Ujjongóan jó Istennek zengeni
Zsoltárokat.
Már kora reggelen jóságát,
És éjszakákon át hirdetem szüntelen
Nagy irgalmát.
Pengõ hangszeren, lantokon,
Ujjongóan jó Istennek zengeni
Hálaszót.
Az öröm hangjai szóljanak,
A gitár húrjain magasztalom ujjongva
Csodáidat!
Uram, jó voltál énhozzám,
Életemben nagy dolgokat mûveltél
Sok év során.
Sziklám, oltalmam Te voltál,
Oly irgalmasan jó, gondoskodó Istenem,
Égi Atyám.
Hála, dicsõség Nevednek,
Most és örökké az égben, a földön.
Ámen.
HALLGAT: https://www.youtube.com/watch?v=wIqa50dcxC4
KOTTÁK:
18. Zsoltár Az Úr az én váram, kősziklám -Gryllus, Sebestyén
REFORMÁTUS ÉNEK:
Ó, én Uram, ki erőt adsz énnékem
18. zsoltár
Bourgeois Loys
Református Énekeskönyv
1. versszak
Ó, én Uram, ki erőt adsz énnékem,
Szeretlek téged, míg leszen életem.
Én magas kőszálam, ó, én Uram,
Erős bástyám és erős kőváram!
Én erős Istenem és bizodalmam,
Idvességemnek bizonysága, pajzsom!
Midőn az Urat dicsérvén kérem,
Ellenségimtől ő megtart engem.
Halál fájdalmi hogy körülvennének,
Béliál folyói rettegtetnének,
Pokol kötele vala körülem,
Csaknem a halál tőribe esém.
2. versszak
Térhelyre hoza s kimente engemet,
És mutata énhozzám nagy szerelmet,
Megfizete az igazság szerint,
Kezeimnek tisztasága szerint.
Mert az Úrnak útától nem tértem el,
Az én Istenemtől nem szakadtam el,
Ítéletire szüntelen néztem,
És szent törvényét meg nem vetettem.
De mindenkor híven előtte jártam,
Gonosztételtől magamat megóvtam:
Megfizete az igazság szerint,
Kezeimnek tisztasága szerint.
3. versszak
Szent vagy és jóltevő a jóltevőkkel,
És igazat téssz igazán élőkkel,
Tiszta vagy azokhoz, akik tiszták,
Elfordulsz tőlük, akik gonoszak.
Nyomorult szegényeket megsegíted,
A kevély szeműket megszégyeníted;
Nékem, Uram, szövétneket gyújtasz,
És a setétben világot nyújtasz.
Teáltalad ellenségim seregin
Általfutok, átszököm kerítésin.
Mely tökéletes az Isten úta,
Tiszta és próbált az ő mondása.
SÍK SÁNDOR:Dávid nagy hálaéneke
Szeretlek, Uram, erősségem,
Uram, kőszirtem, váram, szabadítóm,[29]
Istenem, sziklám, tehozzád futok,
védő pajzsom, üdvömnek szarva, én menedékem!
A dícséretes Urat kiáltom segítségül,
és megszabadulok az ellenségtől.
Körülvettek halál hullámai,
rémítenek a pusztulás patakjai,
Az alvilág kötelei megkörnyékeztek,
halál hurkai reám tekeredtek.
Gyötrelmemben az Urat szólítottam
én Istenemhez kiáltottam;
S ő templomából meghallgatta szavamat,[30]
fülébe vette kiáltásomat.
A föld megindult és megreszketett,[31]
gyökerükben inogtak a hegyek
s megrendültek, mert ő haragra lobbant.
Orrlyukai füstöt löveltek
és szája emésztő tüzet,
holtszenek attól élő lángra keltek.
Lehajtotta az egeket s leszállt;
lábai alatt setét fellegek.
A kerubokra hágott s tovaszállt,[32]
suhant a szélnek szárnyain.
Sötétséget öltött magára lepleül,
sötét vizet, sűrű felhőt búvóhelyül.
Fényességétől orcájának
tüzes parazsak villanának.
És mennydörgött az egekből az Úr,
a Magasságos hallatta szavát,
Nyilait elsújtotta és szétzavarta őket,
villámainak sokaságát, és szerteűzte őket.
Előbukkantak ágyai a tengerfenekeknek,
A földkerekség fundamentumai megmeztelenedtek
Az Úr rivalgásától,
haragjának fuvallatától.
Lenyújtotta magasból kezét és megfogott,
nagy vizekből magához ragadott.
Megmentett erős ellenségeimtől.
nálam hatalmasabb gyűlölőimtől.
Nekem estek nyomorúságom napján,
ám engem az Úr megvédelmezett.
Kivezetett tágas mezőre engem,
megszabadított, mivel szeretett.
Igazvoltom szerint cselekedett,
tiszta kezemért jóval fizetett.
Mivel az Úrnak ösvényein jártam,
és Istenemtől bűnnel el nem álltam.
Mert parancsait szemem előtt hordtam,
és rendeléseit magamtól el nem toltam.
De színe előtt becsületes voltam
és a vétektől tartózkodtam.
Meg is jutalmazott az Úr én igazvoltomért,
szemei előtt tiszta kezemért.
Kegyes vagy a kegyeshez,
igaz vagy az igazhoz,
Tisztához tiszta vagy
és okos a ravaszhoz.
üdvöt lel nálad az egyszerű nép,
de megalázod a gőgös szemét.
Meggyújtod, Uram, szövétnekemet,
én Istenem, megfényesíted sötétségemet.
áttörök veled ellenséges hadakat,
Istenemmel áthágok falakat.
Az Isten útja szeplőtelen út,
az Úr szava tűzben próbáltatott;
védőpajzsa ő mindeneknek, akik őhozzá menekednek.
Kicsoda Isten az Úron kivűl?
hol a kőszál Istenünkön kivűl?
Isten övez erővel engemet,
szeplőtlenné teszi ösvényemet.
Mint szarvasét, oly gyorssá tette lábam.
és falállított engem magasságban.[33]
Csatákra gyakorolta kezemet,
s karomat, hogy a rézíjjt könnyen hajlítsa meg.
Énnekem adtad szabadító pajzsod,
istápolóm volt jobbkezed,
szorgos gondoskodásod naggyá tett engemet.
Tág utat adtál lépdelni alám
és nem ingadozott bokám.
Ellenségeim üldözőbe vettem és el is értem
s míg ki nem irtottam, vissza se tértem.
Összetörtem őket, hogy többé föl sem kelnek,
lábam alatt hevernek.
Harci erővel te öveztél engem,
lábaim alá hajlítottad, ki fölkelt ellenemben.
Ellenségeim futni fordítottad,
s gyűlölőimet kiirtottad.
Kiáltottak, -- de mentő nem akadt;
az Úrhoz, -- de nem hallá szavukat.
Szétszórtam őket, mint a szél a port,
mint az utcák sarára, lábam rájuk tiport.
Népem viszályaiból kiragadtál,
nemzetek fejévé avattál,[34]
Ismeretlen nép szegődött szolgámmá,
szavam fogadta első hallomásra;
Idegenek énnekem hizelegtek,[35]
idegenek kibújtak váraikból, sápadtak és remegtek.
Éljen az Úr! Kősziklám legyen áldott!
magasztaltassék Isten, ki megváltott,
Isten, ki bosszút állnom engedett,
és népeket alám vetett.
Megszabadítottál elleneim kezéből,
felmagasztalnál támadóm felett,
erőszakos embertől megvédtél engemet.
Azért áldani foglak, Uram, a nemzeteknek
és zsoltárt mondok te nevednek:
Ki a te királyodnak nagy győzelmeket adtál,
és irgalmat halmoztál fölkentedre,[36]
Dávidra és magvára mindörökre.
https://www.youtube.com/watch?v=WLX7dk5UEQ8&list=PL4ftw_zsmmfVjjG2NzxE_8J-kcaqkDqG9&index=3
04. péntek 2
VÁLASZOS ZSOLTÁR 17,31. 47 és 50. 51 2. tonus Vo. 47b vers
Áldott legyen az Isten, "ő az én üdvösségem!
Az Isten útja szeplőtelen út, + az Úr szava a tűzpróbát kiállta,
oltalmat ád a benne bízóknak.
Él az Úr, az én áldott segítőm, *
legyen dicsőség üdvöm Istenének.
Magasztallak ezért, Uram, a nemzetek között, *
nevednek zsoltárt zengek.
Felmagasztalta királyát, győzelmet adott néki, irgalmas volt
fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz mindörökké.
ALLELUJA
Alleluja. 12. szám Vo. Lk 8,15 12. tónus
Boldogok, akik jó és tiszta szívvel fogadják Isten igéjét, * és áll-
hatatosságukkal gyümölcsöt hoznak.
Alleluja
REJTVÉNY:
KÉPEK:
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 111
Tegnapi: 233
Heti: 111
Havi: 2 589
Össz.: 97 535
Látogatottság növelés
ZSOLTÁRMANÓ - © 2008 - 2024 - zsoltarmano.hupont.hu