141 (140). ZSOLTÁR. IMA ÜLDÖZÉSEK IDEJÉN
1411(Dávid zsoltára) Uram, hozzád kiáltok, siess segítségemre, halld meg szavamat, amikor hívlak! 2Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje, kitárt kezem legyen esti áldozat! 3Állíts, Uram, őrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához! 4Ne engedd, hogy szívem a rosszra hajoljon, és aljas gonoszságot kövessek el! A gonosztevőknek dús ételéből enni nem akarok. 5Ha megüt is az igaz, csak jóságból dorgál. De az istentelen olaja soha ne díszítse fejem. Gonoszságuknak imámat szegezem szembe. 6Ha majd bíráik a szikla kezébe esnek, meglátják majd, mily szelídek voltak szavaim: 7„Ahogy a malomkő széttörve fekszik a földön, úgy szórták csontjukat az alvilág torkába.” 8Uram, Istenem, rád emelem szemem, hozzád menekülök, ne engedd elveszni a lelkem! 9Ments meg a huroktól, mit nekem vetettek, és a gonoszok csapdájától! 10A gonoszokat fogja meg a saját hálójuk, én meg megyek tovább a magam útján.
Imádság kísértés idején
1411Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, URam, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád! 2Jusson eléd imádságom mint illatáldozat, imára emelt kezem mint esti áldozat! 3URam, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását! 4Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni. 5Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is. 6És ha majd bíráik a sziklafalon letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim. 7Mint amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába. 8De én rád tekintek, én Uram, URam! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet! 9Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők csapdáitól! 10A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm azt.
HANGOSKÖNYV 101 - 150. Zsoltár
https://www.youtube.com/watch?v=Hj6XxYUl5oY
ÉNEKELVE:DALLAM: ELMEGYEK, ELMEGYEK,
REFORMÁTUS ÉNEK:
Tehozzád kiáltok, Úr Isten
141. zsoltár
Református Énekeskönyv
1. versszak
Tehozzád kiáltok, Úr Isten, Siess énhozzám, ne késsél,
Mert téged óhajtlak szívvel, Azért hallgass meg kegyelmesen!
2. versszak
Könyörgésem elődbe menjen, Mint jó illat füstölgése,
Kezeim felemelése Estvéli áldozatul légyen!
3. versszak
Őrizettel tartsd meg én szájam, Amely gondot tartson arra;
Závárt szerezz ajakimra, Hogy tőlük ne légyen nyavalyám!
4. versszak
Ne bocsássad szívem gonoszra, Hogy a hamisan élőkkel
Soha ne ereszkedjem el, Az ő nyájas kívánságokra.
5. versszak
A hív ember megfeddjen engem, És feddése kedves légyen,
Mint balzsamolaj fejemen; Még verése sem árt énnékem!
6. versszak
Mert én elhiszem s mondom nyilván, Hogy még a hitetlenekért,
Imádkozom mentségekért, Nyavalyájukon szánakozván.
7. versszak
Szemeim reád néznek, Uram, Reménységem vagyon benned,
Lelkemet hát el ne vessed, Mert te vagy minden bizodalmam!
HALLGAT: https://www.youtube.com/watch?v=t2SREFnKelA
VERS:
Uram, hozzád kiáltok: jöjj, siess oltalmamra,
mikor hozzád kiáltok, figyelmes légy szavamra,
Jusson elédbe imádságom édesillatú füstként,[568]
fölemelt kezem esti-áldozatként.
Állíts, Uram, őrséget szám előtt,
és ajkaimnak ajtajába őrt!
Ne engedd szívem elhajlani rosszra,
istentelen garázdálkodásokra;
Semhogy valaha is a gonoszoknak
ínyenc falatjaiból falatozzak.
Igaz ember ha ostoroz: jót művel az velem;
ha dorgál: olyan az, mint kenet a fejen,
Nem berzenkedik ellenében főm,
sőt imádkozni éltük bajukban nem szűnöm.[569]
Lezuhantak a kőszikla tövébe fejedelmeik,
akkor hallották, szavam mily szelíd.
Mint ekevas a földet szertevágja,
úgy szórattak le csontjaik az alvilág torkába.[570]
Igen, én Uram, Istenem, hozzád fordul szemem,
el ne veszítsd a lelkem, tehozzád rejtezem,
Ments meg a tőrtől, mit nekem vetettek,
és kelepcéiből a bűnösöknek.
Mind együtt őket önhálójuk fogja meg,
míg én bántatlan köztük elmegyek.
VÁLASZOS ZSOLTÁR:
REJTVÉNY:
KOTTA:
KÉPEK: