ZSOLTÁR 123
123 (122). ZSOLTÁR. A SZENVEDŐ EMBER IMÁJA
1231(Zarándokének.) Tekintetem hozzád emelem, hozzád, aki az égben trónolsz. 2Ahogy a szolgák szeme uruk kezén, s a szolgálók szeme úrnőjük kezén: úgy tekint szemünk az Úrra, a mi Istenünkre, amíg meg nem hallgat. 3Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Eléggé megízleltük már a gyalázatot. 4Túlságosan megízlelte lelkünk a dúslakodók gúnyolódását s a fennhéjázók büszkeségét.
Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) (protestáns)
Kigúnyolt nép imádsága
1231Zarándokének. Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyben laksz! 2Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgálóleány úrnője kezére, úgy nézünk mi Istenünkre, az ÚRra, míg meg nem könyörül rajtunk. 3Könyörülj, URam, könyörülj rajtunk, mert torkig vagyunk a gyalázattal! 4Torkig vagyunk már az elbizakodottak gúnyolódásával, a gőgösök gyalázkodásával.
HANGOSKÖNYV 101 - 150. Zsoltár
https://www.youtube.com/watch?v=Hj6XxYUl5oY
ÉNEKELVE:
Tehozzád szemeimet, Úr Isten
123. zsoltár
Bourgeois Loys
Református Énekeskönyv
1. versszak
Tehozzád szemeimet, Úr Isten, Emelem az égben!
Mint szolgának szemei nyitva vannak, És az Úrra vigyáznak,
Mint szolgáló leány ő aszszonyára Tekint minden órába,
Úgy néznek szemeink az Istenre És ő kegyelmére.
2. versszak
Kegyelmezz, Uram, kegyelmezz nékünk, Mert nincs becsületünk!
Minden oly szertelenül gyaláz minket, Melynél feljebb nem lehet.
Kevély népek minket szörnyen nevetnek, Rajtunk csúfságot űznek;
Gyalázó szókkal úgy illettetünk, Mikkel eltölt lelkünk.
Szemeimet Tehozzád emelem,
ki lakozol a mennyeken.
Ime, miképpen a szolgák szeme
az ő uruk kezére,
miképp a szolgálók szeme
úrasszonyuk kezére:
Úgy néz az Úrra, Istenre szemünk,
míg irgalmaz nekünk.
Irgalmazz, Uram, irgalmazz nekünk,
mert gyalázattal oly igen beteltünk;
Dúslakodók gúnyjával, gőgösök gyalázkodásával
oly igen nagyon eltelt a mi lelkünk.
VÁLASZOS ZSOLTÁR:
122,1-2a.2bcd.3-4 2. tónus.
Válasz: Szemünk az Úrra tekint, * amíg csak meg nem könyörül rajtunk. 2cd. vers.
Előénekes: Szememet hozzád emelem, * hozzád, aki a mennyben lakozol. Íme, miként a szolgák szeme * uruk kezére figyel.
E: Miként a szolgálók szeme úrnőjük kezére, * úgy tekintünk Urunkra, Istenünkre, * amíg csak meg nem könyörül rajtunk.
E: Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, * mert igen elteltünk gyalázattal. Túlságosan megtelt a lelkünk * a dúslakodók gúnyolódásával és a kevélyek megvetésével.
REJTVÉNY:
KOTTA:
KÉPEK: