ZSOLTÁR 11
Szent István Társulati Biblia (katolikus)
11 (10). ZSOLTÁR. AZ IGAZ BIZALMA
111(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Az Úrnál keresek menedéket. Miért mondjátok: „Menekülj a hegyekbe, mint a madár!”? 2Lám, a bűnösök feszítik íjukat, nyilat helyeznek a húrra, hogy az igaz szívűeket a sötétben leterítsék. 3Ha az alapfalak leomlanak, mit tegyen az igaz? 4Az Úr szent hajlékában lakik, az Úr az égben trónol. Szeme látja a világot, pillantása szemügyre veszi az emberek fiait. 5Az Úr megvizsgálja az igazat éppúgy, mint a gonoszt, s aki a gonoszságot kedveli, azt gyűlöli lelke. 6Kénes esőt és égő parazsat hullat a bűnösökre, s perzselő szél lesz kelyhük osztályrésze. 7Mert az Úr igazságos és az igazságot szereti, az igazak látják majd meg arcát.
Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) (protestáns)
Hit a szabadító Istenben
11.1A karmesternek: Dávidé. Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár?! 2Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy rálőjenek lesből a tiszta szívűekre. 3Ha az alapokat is lerombolják, mit tehet az igaz ember? 4Az ÚR ott van szent templomában, az ÚR, akinek trónja a mennyben van, lát a szemével, pillantása megvizsgálja az embereket. 5Az ÚR megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti. 6Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük! 7Bizony, igaz az ÚR, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.
HANGOSKÖNYV 1-51:
https://www.youtube.com/watch?v=2xwx9g3BCzw
ÉNEKELVE:
REFORMÁTUS ÉNEK:
Az Istenben bízom jó reménységgel
11. zsoltár
Bourgeois Loys
Református Énekeskönyv
1. versszak
Az Istenben bízom jó reménységgel,
Miért szóltok hát így én lelkemnek,
Hogy én a ti hegyetekre fussak el,
És mint egy madár meszsze repüljek?
Mert a kegyetlenek ívüket szegzik,
Hogy a tiszta szívűket meglőjék,
Már a nyilakat az idegbe tették.
2. versszak
Mert igaz ő, és igazságot szeret,
És kedves orcát mutat azoknak,
Kik igazságban rendelik éltüket.
Az Istennek temploma mennyekben,
Ott fenn vagyon szent széke, melyből széjjel
Szemei mindent néznek élesen,
Földi népet is megnézell és szemlél.
HALLGAT: https://www.youtube.com/watch?v=dFI58sOTjak
VERS:
Az Úrhoz futok én, hogy mondhatjátok nékem:
,,Repülj el a hegyekbe, mint madár,
Mert íme a gonosz feszíti már az íjját,
nyílvesszejét a húrra vonja már,
hogy az igazszivűt lelője a sötétben.
Ha már az alapok is feldúlatnak,
mit van tennie akkor az igaznak?''
Az Úr az ő szentélyében vagyon!
az Úrnak trónja mennyekben vagyon.
Szemei látják,
szempillái vizsgálják emberek fiait.
Az Úr vizsgál igazat és gonoszt;
lelkéből gyűlöli, kik a bűnt szeretik.
Égő szenet esőz a bűnösökre s kénkövet,
lángoló széllel tölti kelyhöket.
Mivel az Úr igaz s igazságot szeret;
meg fogják látni arcát az igazlelküek.
Az alvilágra szálljanak a bűnösek,
Isten-feledett minden nemzetek.
Nem adatik örökké a szegény feledésre,
és el nem vész a szenvedők reménye.
Kelj fel, Uram, ember ne fennhéjázzon!
színed előtt a pogányokra ítélet szálljon.
Rettegést önts, Uram, beléjük,
hadd tudják meg a nemzetek:
ők is csak emberek!
Mért távozol, Uram, oly messze el,
a szükség idején mért rejtezel?
Mikor a nyomorultat gyötri a gonosz gőggel
s kiagyalt cseleivel fogja őt el.
Mert a gonosz vágyaival kevélykedik,
káromkodik a rabló s az Istent megveti.
,,Nem áll bosszút az Isten!'' -- kevélyen mondogatja.
,,Nincs Isten!'' -- ez egyetlen gondolatja.
Siker kíséri mindig útjait,
lelkétől távol ítéleteid,
lenézi minden ellenségeit.
,,Én meg nem ingok! -- ezt mondja szívében --,
nemzedékről nemzedékre sohasem leszek szerencsétlen.''
Csupa átok a szája, álnokság, cselvetés,
nyelve alatt kínzás és szenvedés.
Lesbe ül tanyák szögletében,
az ártatlant megöli rejtekében,
kémlő szemei rajta a szegényen,
Lappangva leskelődik, mint barlangban oroszlán,
lappang, hogy rátörjön a nyomorultra,
rátör a nyomorultra és hálójába húzza.
Meggörnyedten lapul a földre le:
így dönti le a szegényt ereje.
Azt mondja szíve mélyén: ,,Az Isten elfeledt,
elfordította arcát, nem vet felém többé tekintetet!''
Kelj fel, Uristen, emeld föl kezed!
ne feledd a szegényeket!
Miért gúnyolja Istent az istentelen ember?
miért mondja szívében: ,,Nem fog megverni engem!''
Hiszen te látod: a kínt, a nyomort figyeled,
s kezeiddel fölemeled.
Rád hagyatkozik a szegény,
az árvának te vagy segedelem!
Törd meg karját a bűnösnek, gonosznak;
fenyítsd meg gonoszságát, többé ne is legyen.
Király az Úr örökké, mindörökké,
és országában nincsen pogány többé.
Uram, a nyomorultak óhaját meghallgattad,
szívüket megerősítetted, füled feléjük fordítottad,
Hogy árvának és elnyomottnak megvédelmezzed igazát
s a földi ember erejében ne bízza többé el magát.
Segíts meg, Uram, mert fogynak a szentek
és kiveszett a hűség az emberek között.
Egymás között hívságokat beszélnek,
ajkaik álnokak s kétféleképpen szól szivök.
Irtsa ki mind az Úr az álnok ajkakat,
a nyelveket, melyek nagy szóktól hangosak,
Azokat, akik mondják: ,,Nyelvünkben az erőnk,
és velünk van az ajkunk: kicsoda úr mirajtunk''
,,Gyengék nyomoruságaért, szegények sóhajtásaért
-- úgymond az Úr -- már fölkelek,
s megmentem azt, aki ezért eped.'' [16]
Az Úr beszéde egyenes beszéd,
próbált ezüst, salaktalan, hétszer mosott.[17]
Uram, te minket megvédelmezel,
e nemzedéktől mindörökké minket megőrizel,
Mert köröskörül járnak az istentelenek
s fennhéjáznak a hitvány emberek.[18]
VÁLASZOS ZSOLTÁR:
REJTVÉNY:
KÉPEK: