ZSOLTÁR 10

Szent István Társulati Biblia (katolikus)

(10.)
10.1Uram, miért vagy oly messze? Miért rejtőzöl el a szükség idején? 2A gonosz hetvenkedik, a szegény meg retteg, rászedve a cseltől, amit az kieszelt. 3A bűnös dicsekszik kedvteléseivel, a rabló káromkodik, az istentelen semmibe veszi az Urat: 4„Haragja fenn a magasban, bosszút nem áll, Isten nincs!” – ez minden gondolata. 5Mivel útjai mindig sikeresek, s ítéleteid túl messzinek tűnnek neki, gúnyolja összes ellenfelét. 6Így beszél szívében: „Nemzedékeken át nem ingok meg soha.” 7Átkot szór és nem éri baj, szája álnoksággal és hazugsággal tele, nyelve alatt romlás és gazság rejtőzik. 8A nádba bújva les, hogy az ártatlant orvul megölje, szeme a szegényt fürkészi. 9Úgy bújik meg a lesen, mint az oroszlán a sűrűben: várja, hogy ráronthasson a védtelenre, megragadja és hálójába húzza a szegényt. 10Figyel, rejtőzik, a földre lapul, s a gyenge áldozatul esik hatalmának. 11Ezt mondja szívében: „Isten elfelejtett, elfordította tekintetét, nem látja, mit teszek.” 12Kelj fel, Uram, ó Istenem, emeld föl kezed, ne feledd el a szenvedőt! 13Miért vetheti meg a gonosz az Istent? Miért mondogatja szívében: „Úgysem áll bosszút!”? 14De te látsz, ismersz jajszót és szükséget, és mindent a kezedben tartasz. A szegény rád bízza magát, az árvának te vagy gyámola. 15Törd el a bűnösnek, az álnoknak karját, torold meg gonoszságát, hadd szűnjön meg élni! 16Az Úr király örökre. Országából eltűntek a pogányok. 17A szegények kívánságát meghallgattad, Uram, megerősítetted szívüket. Figyelmedet feléjük fordítottad. 18Az árvának és elnyomottnak igazságot szerzel, hogy az ember, a földből alkotott, ne rettegjen többé soha.

Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) (protestáns)

10.1URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? 2A bűnösök gőgjükben üldözik a nincstelent, de saját ármánykodásuk veszejti el őket. 3Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az URat. 4Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata. 5Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit. 6Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj. 7Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz. 8Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli. 9Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nincstelent. Kiveti hálóját, és elragadja a nincstelent. 10Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak. 11Azt mondja magában: Elfelejtett Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha! 12Állj elő, URam, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nincstelenekről! 13Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?! 14Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője. 15Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon! 16Király lesz az ÚR mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából. 17Az alázatosok kívánságát meghallgatod, URam. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, 18véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.

 HANGOSKÖNYV 1-51:

https://www.youtube.com/watch?v=2xwx9g3BCzw

ÉNEKELVE:   

Mire távozol tőlünk
10. zsoltár
Bourgeois Loys
Református Énekeskönyv
1. versszak
Mire távozol tőlünk, Úr Isten,
Ily meszsze, és magad mit rejted el?
E sok ideig való ínségben,
Miért hogy minket így felejtesz el?
Ím, az istentelen kevélységgel
Kergeti a szegényt és nyomorgatja:
Hálója essék az önnön nyakába!
2. versszak
Mert az istentelen dicsekedik,
És gyönyörködik kívánságában.
Dicséri a fösvényt, hízelkedik,
Istent káromol felfuvalkodván,
Akit megutál nagy hívságában,
Sőt kevélységében így gondolkodik:
Hogy nincsen Isten, azzal csúfolódik.
3. versszak
Ő bolondságában úgy elmégyen,
Erős ítéletedet nem féli.
És kevélységében szól nagy fennen,
Ellenségit is semminek véli.
Könnyen elfúhatja, azt ítéli,
Végre mond: bátran lakom és csendesen,
Soha nem esem szerencsétlenségben.
4. versszak
Átokkal, szitokkal rakva szája,
Szól az ő nyelve csak álnokságot,
E nyelvet szoktatta csalárdságra,
Mellyel szerez sok bút és bánatot.
Tolvajok módján megáll barlangot,
Leshelyből a szegényre ólálkodik,
Hogy megfoghassa, csak azon forgódik.
5. versszak
Uram, tekintsd meg a nyomorultat,
A szelídeket kegyesen tartsd meg;
Vedd füledbe ő kiáltásukat,
Erősítsd szívüket, vigasztald meg.
A szegény árvákat védelmezd meg,
Zabolázd meg az erőszaktevőket:
E földön óvd a gonoszoktól néped.

 

HALLGAT:https://www.youtube.com/watch?v=fMtXNUQ2Y6c

VERS: 

10. zsoltár (Az Úrban bízom!) Sík Sándor

Az Úrhoz futok én, hogy mondhatjátok nékem:
,,Repülj el a hegyekbe, mint madár,
Mert íme a gonosz feszíti már az íjját,
nyílvesszejét a húrra vonja már,
hogy az igazszivűt lelője a sötétben.
Ha már az alapok is feldúlatnak,
mit van tennie akkor az igaznak?''

Az Úr az ő szentélyében vagyon!
az Úrnak trónja mennyekben vagyon.
Szemei látják,
szempillái vizsgálják emberek fiait.

Az Úr vizsgál igazat és gonoszt;
lelkéből gyűlöli, kik a bűnt szeretik.
Égő szenet esőz a bűnösökre s kénkövet,
lángoló széllel tölti kelyhöket.
Mivel az Úr igaz s igazságot szeret;
meg fogják látni arcát az igazlelküek.

Az alvilágra szálljanak a bűnösek,
Isten-feledett minden nemzetek.
Nem adatik örökké a szegény feledésre,
és el nem vész a szenvedők reménye.

Kelj fel, Uram, ember ne fennhéjázzon!
színed előtt a pogányokra ítélet szálljon.
Rettegést önts, Uram, beléjük,
hadd tudják meg a nemzetek:
ők is csak emberek!

Mért távozol, Uram, oly messze el,
a szükség idején mért rejtezel?
Mikor a nyomorultat gyötri a gonosz gőggel
s kiagyalt cseleivel fogja őt el.
Mert a gonosz vágyaival kevélykedik,
káromkodik a rabló s az Istent megveti.
,,Nem áll bosszút az Isten!'' -- kevélyen mondogatja.
,,Nincs Isten!'' -- ez egyetlen gondolatja.
Siker kíséri mindig útjait,
lelkétől távol ítéleteid,
lenézi minden ellenségeit.
,,Én meg nem ingok! -- ezt mondja szívében --,
nemzedékről nemzedékre sohasem leszek szerencsétlen.''
Csupa átok a szája, álnokság, cselvetés,
nyelve alatt kínzás és szenvedés.
Lesbe ül tanyák szögletében,
az ártatlant megöli rejtekében,
kémlő szemei rajta a szegényen,
Lappangva leskelődik, mint barlangban oroszlán,
lappang, hogy rátörjön a nyomorultra,
rátör a nyomorultra és hálójába húzza.
Meggörnyedten lapul a földre le:
így dönti le a szegényt ereje.
Azt mondja szíve mélyén: ,,Az Isten elfeledt,
elfordította arcát, nem vet felém többé tekintetet!''

Kelj fel, Uristen, emeld föl kezed!
ne feledd a szegényeket!
Miért gúnyolja Istent az istentelen ember?
miért mondja szívében: ,,Nem fog megverni engem!''
Hiszen te látod: a kínt, a nyomort figyeled,
s kezeiddel fölemeled.
Rád hagyatkozik a szegény,
az árvának te vagy segedelem!
Törd meg karját a bűnösnek, gonosznak;
fenyítsd meg gonoszságát, többé ne is legyen.

Király az Úr örökké, mindörökké,
és országában nincsen pogány többé.
Uram, a nyomorultak óhaját meghallgattad,
szívüket megerősítetted, füled feléjük fordítottad,
Hogy árvának és elnyomottnak megvédelmezzed igazát
s a földi ember erejében ne bízza többé el magát.

VÁLASZOS ZSOLTÁR:

REJTVÉNY:

KÉPEK:

 

Oldal: ZSOLTÁR 10 Az Úrban bízom!
ZSOLTÁRMANÓ - © 2008 - 2024 - zsoltarmano.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat