ZSOLTÁR 22

Szent István Társulati Biblia (katolikus)

AZ IGAZ SZENVEDÉSE ÉS REMÉNYE
22.1(A karvezetőnek a „Szarvasünő reggel…” dallamára – Dávid zsoltára.) 2Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől? 3Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet. 4Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik. 5Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket. 6Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak. 7De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje. 8Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét. 9„Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!” 10Te hoztál elő az anyaméhből, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén. 11A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem. 12Ne maradj távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség! 13Hatalmas tulkok vesznek körül, Básán bikái körülfognak. 14Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné. 15Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben. 16Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt. 16Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevőknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték, 16és a halál porába fektettek. 18Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak, 19elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek. 20Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre! 21Mentsd meg lelkemet a kardnak élétől, a kutyák karmából ragadd ki életemet! 22Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától! 23Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt, és a közösségben dicsőítlek téged. 24Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, Jákob fiai, magasztaljátok! Félje őt Izrael minden törzse! 25Hiszen ő nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott. 26A tied dicséretem a nagy közösségben, azok előtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam. 27A szegények esznek és jóllaknak. Dicsőítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké! 28A föld határai erről emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul előtte a pogányok minden törzse, 29hiszen az Úré a királyság, ő uralkodik a népeken. 30Csak őelőtte borul le a földnek minden hatalmassága, előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni. 31Nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek, 32igazságosságát hirdetik a jövő népének: ő vitte ezt végbe.

Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) (protestáns)

Az igaz ember szenvedése és szabadulása
22.1 A karmesternek: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! 3Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. 4Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. 5Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. 6Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. 7De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. 8Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: 9Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! 10Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. 11Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. 12Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! 13Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok. 14Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. 15Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. 16Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. 17Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. 18Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. 19Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. 20Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! 21Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából! 22Szabadíts meg az oroszlán szájából és a bivalyok szarvai közül engem, nyomorultat! 23Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. 24Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle, Izráel utódai, mind! 25Mert nem veti meg és nem utálja az elesettek nyomorúságát, nem rejti el orcáját előlük, segélykiáltásukat meghallgatja. 26Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. 27Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! 28A föld legvégéig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, őelőtte borul le a népek minden nemzetsége. 29Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. 30Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. 31Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. 32Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.

 HANGOSKÖNYV 1-51:

https://www.youtube.com/watch?v=2xwx9g3BCzw

ÉNEKELVE:

NÉPDALZSOLTÁR: dallam: EGY GYENGE KIS MADÁR

ISTENEM ISTENEM, MIÉRT HOGY ELHAGYTÁL, MÉRT VETED EL SZAVAM, MÉRT NEM FELELSZ IMMÁR, KIÁLTOZOM NAPPAL, DE TE MÉLYEN HALLGATSZ, ÉJSZAKA KIÁLTOK DE TE NÉMA MARADSZ.

REFORMÁTUS ÉNEK:

Én Istenem, én erős Istenem!

22. zsoltár

Bourgeois Loys

 Református Énekeskönyv

1. Én Istenem, én erős Istenem! 

Miért hagyál el enynyire engem? 

Kiáltásomtól a segedelem 

Nagy távol vagyon. 

Én kiáltok tehozzád egész napon, 

De mégsem felelsz meg, nincs ki megtartson; 

Még éjjel sem hallgatok semmi módon Ez ínségben. 

2. versszak

De te szent vagy és az Izráelben 

Te szentséged megmarad mindenben: 

Dicsértetel e gyülekezetben Szívvel, lélekkel. 

A mi régi atyáink teljességgel 

Tebenned bíztanak jó reménységgel, 

Szükségükben őket segedelmeddel Megtartottad. 

3. versszak

Ha ők szívből kiáltottak hozzád, 

Mindjárt őket megszabadítottad; 

Benned bíztak és őket nem hagytad 

Esni szégyenben. Én nem vagyok ember, de féreg lévén, 

Minden népeknél vagyok nevetségben: 

Csúfolnak, utálnak és megvet minden És keserget. 

4. versszak

Aki lát, minden csúfol engemet, 

Száját elvonssza, szól merő mérget, 

Fejét rázza, hunyorgatja szemét, 

Reám néz szörnyen, Mondván: ez ember bízott az Istenben, 

Szabadítsa meg azért őtet innen; 

Ha szereti az Isten, néki légyen Segítségül. 

5. versszak

Hogy te engemet anyám méhéből Kihozál, 

ottan segedelmem lől, Csecsemő koromban is egyedül 

Csak benned bíztam. Sőt, mihelyt anyám méhéből származtam, 

Istenem voltál, reád támaszkodtam, 

Bátorsággal tehozzád ragaszkodtam, Én Istenem! 

6. versszak

Ne távozzál azért messze tőlem, 

Ne hagyj el, mert nagy az én gyötrelmem! 

Nincs segítőm, és az én sérelmem Nem fáj senkinek. 

Sok erős bikák engem körülvettek, 

A básáni nagy ökrök reám törnek, 

Megölni, megtaposni igyekeznek Nagy méltatlan. 

7. versszak

Az ő szájukat énreám tátván, 

Mint ragadozó, sívó oroszlán, 

Agyarkodnak, hogy engem torkukban Béfalhassanak. 

Könnyhullatásim, mint a vizek, folynak, 

Én csontjaim helyükből kimozdulnak. 

Szívem, mint viasz, olvad, bélim fájnak Sebek miatt. 

8. versszak

Mint cserép, minden erőm elszáradt, 

Száraz nyelvem az ínyemhez ragadt; 

Porba vetél engem, érzem kínját Halál mérgének. 

Mert engemet sok ebek körülvettek, 

Gonosz népek ellenem összegyűltek, 

Kezeimet és lábaimat ezek Általszúrták. 

9. versszak

Én csontjaimat megolvashatnák, 

Szörnyű szemeket reám fordítnak. 

Kínomban nem szánnak, de gúnyolnak, Űznek csúfságot. 

Elosztották egymás közt én ruhámat, 

És öltözetemre vetettek sorsot, 

Hogy abból ne metélnének foltokat, Osztván részre. 

10. versszak

Azért tőlem, Uram, ne légy messze, 

Ne késsél, életemnek ereje! 

Kérlek, siess, tekints ínségemre: Légy segedelmül! 

Mentsd meg életem az éles fegyvertül, 

Védelmezz meg e sok dühös ebektül, 

Egyedül-voltomat mentsd meg ezektül, Jóvoltodbul! 

11. versszak

Tarts meg az éh oroszlán torkátul, 

És az egyszarvú fenevadaktul, 

Mik mostan körülvettek nagy mordul, Ó, tarts meg engem! 

Melyért nevedet híven hadd dicsérem, 

Az én atyámfiainak hirdetem, 

És a szent gyülekezetben tisztelem Felségedet. 

12. versszak

Istenfélők, dicsérjétek őtet, 

Jákób fiai, áldjátok nevét; Izráel népe, 

féld e Felséget Mint Istenedet! 

Mert nem utálja a szegénynek ügyét, 

És tőle el nem fordítja szent színét, 

De ha kiált, meghallgatja kérését Nagy kegyesen. 

13. versszak

Azért dicséretem rólad leszen 

Minden előtt a gyülekezetben, 

És én fogadásim semmiképpen Meg nem töretnek. 

A szegények esznek, megelégesznek, 

Téged az Istent keresők dicsérnek, 

Él az ő lelkük, és benned örvendnek Mindörökké. 

14. versszak

E földi népnek minden serege 

Az Úrhoz gyűl ez emlékezetre. 

És a pogányoknak nemzetsége Néki hajt fejet. 

Mert egyedül az Úr bír mindeneket, 

Övé az ország, és a pogány népet 

Bírja, rajtuk megmutatván erejét Kezeinek. 

15. versszak

A kövérek, kik megelégedtek, 

És kik már porrá lenni készültek, 

Dicsérnek téged minden szegények És nyomorultak, 

És maradéki mindnyájan azoknak 

Néked szolgálván, térdet-fejet hajtnak 

 És firól fira téged ők uralnak, Ó, nagy Isten! 

BORKA ZSOLT: HOL VAGY ISTENEM

https://www.youtube.com/watch?v=O8f0HS6BwoU

VERS:

SÍK SÁNDOR: A szenvedő Krisztus

Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?
mért vagy oly messze távol könyörgésemtől, jajjaim szavától?
Én Istenem! - kiáltozom napestig, s nem figyelsz,
és éjszaka, de szómra nem ügyelsz.
Pedig a szentélyben fölséged széke,
Izrael dicsősége.
Ôsatyáink tebenned bizakodtak,
bíztak, s te őket megszabadítottad.
Hozzád kiáltottak, s megmenekültek,
tebenned bíztak, s meg nem szégyenültek.
Én meg nem vagyok ember, hanem féreg,
emberek csúfja, útálat a népnek.
Gúnyoló szóval illet aki lát,
fejet csóvál, biggyeszti ajakát.^[45]
,,Az Úrban bízik, hát segítse meg!
ha szereti, hát szabadítsa meg!''
Te vezettél engem az anyaméhtől;
biztonságom vagy anyám emlejétől.
Rád hagytam magam születésem óta,
anyám ölétől te vagy Istenem,
Ne légy oly messze, itt a nyomorúság,
légy közel: nincs, ki segítsen nekem.
Körülvesznek tulkok tömegben,
Básán bikái környékeznek engem.^[46]
Szájok ellenem tátva
ordító, ádáz oroszlán módjára.
Úgy öntöttek el, akár a vizet,^[47]
és minden csontom szétesett.
Szívem olyan lett, akár a viasz
elolvad bennem,
Torkom kiszáradt, mint cserépdarab,
és nyelvem ínyemhez ragadt,
halál porába vezettél le engem.
Hiszen ebfalka oldalog körül,
gonosztevők serege vesz körül.
Átlyuggatták kezemet, lábamat,^[48]
megszámlálhatom minden csontomat.
Ôk pedig bámészkodva csak mulatoznak rajtam,
elosztják ruhámat maguk között
és sorsot vetnek köntösöm fölött.
Ám Te, Uram, ne maradj messze:
én oltalmam, siess segedelmemre.
Kardnak élétől mentsd meg lelkemet,
ebek karmától én életemet:^[49]
Szabadíts meg az oroszlán torkából,
nyomorultat a bölények szarvától.
És hírdetni fogom testvéreimnek nevedet,
a gyülekezet közepén dícsérlek tégedet:
,,Kik félitek az Urat, dícsérjétek,
Jákob minden magva, ünnepeljétek,
Izrael minden magzata, féljétek!
Mert a nyomorult nyomorát nem útálja, nem nézi ő le
és el nem rejti orcáját előle,
s ha kiált hozzá, meghallgatja őt.''
A nagy gyülekezetben terólad szól dícséretem,
amit fogadtam, megteljesítem az őt félők előtt.
Egyenek a szegények és töltekezzenek,
kik őt keresik, az Urat dicsérjék:
,,Éljen örökre szívetek.''

Észbe kapnak és megtérnek az Úrhoz
a föld minden határai,
Leborulnak színe előtt
a nemzetek minden családai.
Mert az Úré az uralom,
ő uralkodik a pogányokon.
Egyedül őt imádják mind, kik a földben alszanak,
leborulnak előtte mind, akik a porba szállanak.

Az én lelkem is neki él,
magvam szolgálni fog neki.
Beszélni fog az Úrról az eljövendő nemzedéknek,
s hirdetni fogják igaz voltát a születendő népnek:
,,Ezek az Úrnak művei!''^[50]

 

REJTVÉNY:

VÁLASZOSZSOLTÁR:21,8-9.17-18a.19-20.23-24 2. tónus.
Válasz: Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem? Vö. 2a. vers.
Előénekes: Aki csak rám néz, mind kinevet, * elhúzza száját, fejét csóválja.
Az Úrban remélt, hát mentse meg, * ha szereti őt, szabadítsa meg.
Hívek: Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?
E: Kutyák falkája vett körül, * gonosztevők serege szorongat engem.
Átlyuggatták kezemet és lábamat, * megszámlálhatom minden csontomat.
H: Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?
E: Elosztják maguk közt ruhámat, * és köntösömre sorsot vetnek.
Te azonban, Uram, ne maradj távol, * erősségem siess és segíts.
H: Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?
E: Hirdetni fogom nevedet testvéreim előtt, * a gyülekezetben dicsőítelek téged.
Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, † magasztaljátok őt, Jákob fiai, Izrael minden gyermeke félje őt.
H: Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?

VÁLASZOS ZSOLTÁR 21,26b-27.28 és 30.31-32 2. tónus. Válasz: Dicsérlek téged, Istenem, * szent néped körében. Vö. 26a. vers. Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. 2. szám. Előénekes: Az istenfélők előtt, * teljesítem fogadalmam. Egyenek a szegények és lakjanak jól, † áldják az Urat mind, akik keresik, * „Szívük élni fog mindörökké”. Hívek: Dicsérlek téged, Istenem, * szent néped körében. Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. E: A föld határai megemlékeznek erről és az Úrhoz térnek, * leborul előtte a nemzetek minden családja. Egyedül őt imádják mind, akik a földben alszanak, * hódoljanak előtte mind, akik a porba visszatérnek. H: Dicsérlek téged, Istenem, * szent néped körében. Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. E: Neki él az én lelkem, * és neki fog szolgálni nemzetségem. Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek, † igazságát hirdessék a születendő népnek: * „Mindezt az Úr cselekedte!” H: Dicsérlek téged, Istenem, * szent néped körében. Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.

VÁLASZOS ZSOLTÁR: Az igazak lelkének * az Úr ad üdvösséget. Előénekes: Irgalmas az Úr és jóságos, * hosszan tűrő és nagy irgalmú. Nem bűneink szerint bánik velünk, * és nem gonoszságunk szerint fizet vissza. Hívek: Az igazak lelkének * az Úr ad üdvösséget. E: Ahogyan az atya könyörül fiain, * úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt. Jól tudja ő, hogy miből alkotott minket, * megemlékezik arról, hogy csak por vagyunk. H: Az igazak lelkének * az Úr ad üdvösséget. E: Az ember napjai a fűhöz hasonlók, * virul, mint a mező virága, Ráfúj a szél és nincs már többé, * helyét sem lehet többé felismerni. H: Az igazak lelkének * az Úr ad üdvösséget. E: Az Úr irgalma azonban öröktől tart, † mindörökké az őt félőkön, * s azok fiainak fiain az ő igazsága. Azokon, akik szövetségét híven őrzik, * és hűségesen teljesítik parancsát. H: Az igazak lelkének * az Úr ad üdvösséget. Zsolt 22,1 és 22,1-3.4.5.6 vagy 36,39a és 102,8. és 10.13-14.15-16.17-18

KOTTÁK:

REJTVÉNY: KÉPEK:

Oldal: ZSOLTÁR 22 AZ IGAZ SZENVEDÉSE ÉS REMÉNYE
ZSOLTÁRMANÓ - © 2008 - 2024 - zsoltarmano.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat