ZSOLTÁR 69

Szent István Társulati Biblia (katolikus)

69 (68). ZSOLTÁR. SIRALOM
691(A karvezetőnek a „Liliomok” szerint – Dávidtól.) 2Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér, 3belesüllyedtem a mély iszapba, lábam nem talál talajt. A vizek mélyére kerültem, hullámok csapnak át felettem. 4Elfáradtam a kiáltozásban, a torkom berekedt. Szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom. 5Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek. Akik jogtalanul bántalmaznak, erősebbek, mint tagjaim. Amit el sem vettem, azt kell visszaadnom. 6Istenem, ismered balgaságomat, vétségeim nincsenek rejtve előtted. 7De ne miattam valljanak szégyent azok, akik benned remélnek, Seregek Ura! Ne miattam piruljanak, akik téged keresnek, Izrael Istene! 8Hiszen miattad viseltem az átkot, szégyenpír födte arcomat. 9Elidegenedtem testvéreimtől, anyám fiai szemében idegen lettem. 10Mert a buzgóság emésztett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat. 11Böjtöléssel aláztam meg lelkem, s az is gyalázatommá változott. 12Vezeklőruhát öltöttem magamra, s gúny tárgya lettem úgy is nekik. 13A kapunál ülők ellenem beszélnek, a bor mellett is rólam énekelnek. 14De én hozzád küldöm fohászomat, Uram, kegyelmed idején, Istenem. Nagy jóságodban hallgass meg, segíts rajtam hűséged szerint! 15Húzz ki az iszapból, ne hagyj elsüllyedni, ments meg azoktól, kik ártani akarnak! Ments ki a vizek mélyéről engemet, 16nehogy átcsapjon fölöttem az ár, s a mélység magába temessen, a szakadék szája zárjon be örökre! 17Hallgass meg, Uram, hisz kegyelmed jóságos, irgalmad bőségében tekints reám! 18Ne rejtsd el szolgád elől arcodat, bajban vagyok, hallgass meg mihamar! 19Közeledj lelkemhez és szabadíts meg, ellenségeim miatt ments meg! 20Ismered gyalázatomat, 20szemed előtt vannak mind, akik szorongatnak. Szívem megtört a gyalázattól. 20Zavarom, szégyenem orvosolhatatlan. 20Vártam, hogy valaki megszán, de nem akadt senki, nem volt, aki megvigasztalt volna. 21 22Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel itattak. 23Asztaluk ezért váljék számukra csapdává, barátaiknak pedig szorító hurokká! 24Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, derekuk örökre veszítse erejét! 25Áraszd ki rájuk méltatlankodásod, s haragodnak tüze eméssze meg őket! 26Lakóhelyük váljék pusztasággá, senki ne tanyázzék többé sátraikban! 27Hiszen azt üldözték, akit te vertél meg, akit megsebeztél, annak fokozták fájdalmát. 28Tetézd meg bűnökkel eddigi vétküket, hogy ne számítsanak igaznak előtted! 29Töröljék ki őket az élők könyvéből, ne legyenek beírva az igazakkal együtt! 30Nyomorult vagyok, fájdalommal telve, segítséged oltalmazzon, Istenem! 31Dicsőítem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom. 32Ez jobban tetszik Istennek, mint az áldozati állat, jobban, mint az üsző, amelynek szarva és körme van. 33A megalázottak látják és örülnek, nektek, kik keresitek az Istent, éledjen szívetek! 34Mert az Úr meghallgatja a szegényeket, és foglyait nem nézi le. 35Dicsőítse őt az ég és a föld, a tenger és minden, mi benne mozog! 36Mert Isten lesz szabadítója Sionnak, újra fölépíti Júda városait. Ott laknak majd és bírják a földet, 37szolgáinak fiai örökségül kapják. S azok laknak rajta, akik szeretik nevét.

Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) (protestáns)

Kesergés szenvedés idején
69.1A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávidé. 2Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek! 3Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom. Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár. 4Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam. 5Hajam szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Sok hazug ellenségem akar elnémítani engem. Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam. 6Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted. 7Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek URa! Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak, Izráel Istene! 8Mert érted vállaltam gyalázatot, érted borítja szégyenpír arcomat. 9Idegenné lettem testvéreim számára, anyám fiai sem ismernek rám. 10Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak. 11Sírtam, és böjttel gyötörtem magam, de ez csak gyalázatomra vált. 12Ha gyászruhát öltöttem, szóbeszéd ért miatta. 13Engem szólnak meg a kapuban üldögélők, rólam szólnak a borivók nótái. 14De én hozzád imádkozom, URam, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg! 15Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek, hadd meneküljek meg gyűlölőimtől, az örvénylő vizekből! 16Ne sodorhasson el a víz árja, ne nyelhessen el a mélység, ne záruljon be fölöttem a kút szája! 17Hallgass meg, URam, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám! 18Ne rejtsd el orcádat szolgád elől! Bajban vagyok, siess, hallgass meg! 19Jöjj hozzám, és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől! 20Te tudod, milyen gyalázat ért, milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet. 21A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. 22Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. 23Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává! 24Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné! 25Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket! 26Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója! 27Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél. 28Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez! 29Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! 30De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem! 31Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással. 32Jobban tetszik ez az ÚRnak a marháknál, az ép szarvú és körmű bikáknál. 33Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti, Istent keresők, éledjen szívetek! 34Mert meghallgatja az ÚR a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak. 35Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük mozog. 36Mert Isten megszabadítja Siont, felépíti Júda városait. Ott laknak, birtokba veszik, 37és öröklik azt szolgáinak utódai, ott laknak majd, akik nevét szeretik.

HANGOSKÖNYV 52 - 100. Zsoltár

https://www.youtube.com/watch?v=lgD0qudAcoc

ÉNEKELVE:

REFORMÁTUS ÉNEK:

Úr Isten, segíts és tarts meg engem
69. zsoltár
Bourgeois Loys
Az 51. zsoltár dallamára
Református Énekeskönyv
1. versszak
Úr Isten, segíts és tarts meg engem,
Mert a vizek szinte lelkemig érnek,
Közepén vagyok a sáros mélységnek,
Amelyben csaknem elsülylyed fejem!
Az árvizek öszszeütnek rajtam,
A kiáltás miatt torkom elrekedt,
Én szemeimben megfogyatkoztam,
Midőn várom a te segedelmedet.
2. versszak
Én hajam szálánál többen vagynak,
Akik engemet ok nélkül gyűlölnek;
Én ellenségim szertelen erősek,
És engem eltörleni akarnak.
Noha semmit nem vettem senkitől,
De mégis énnékem kell megfizetnem;
Nincs, Uram, elrejtve színed elől
Én bolondságom és minden én vétkem.
3. versszak
Úr Isten, nagy a te kegyességed,
Hallgasd meg azért, amit tőled kérek:
Irgalmas szemeid reám nézzenek,
Hadd láthassam nagy kegyelmességed!
Ne rejtsd el, Uram, kegyes orcádat
Szegény szolgádtól, mert szorongattattam;
Ne késsél, halld meg kiáltásomat,
Add meg kérésem, vigasztalj meg, Uram!

HALLGAT: https://www.youtube.com/watch?v=Qy8LS3Ksx3Y

VERS:

SÍK SÁNDOR:A szenvedő Messiás

Istenem, szabadíts meg,
mert torkomig nőtt a vízáradat.
Elsüllyedtem a mély iszapban,
nincs hol megvessem lábamat.
Vizek mélyére hulltam,
a hullám átcsapott fejem felett.
Elfáradtam kiáltani,
és torkom elrekedt.
Elbágyadt a szemem,
míg várom Istenem.
Hajam szálánál számosabbak,
kik ok nélkül gyülölnek.
Erősebbek mint csontjaim,
kik jogtalan gyötörnek:
hogy adjam vissza, amit el sem vettem?^[194]

Balgaságomat, Isten, te tudod,
én vétkeim előtted nem titok^[195]
Szégyen ne érje értem azokat, kik bíznak benned,
Uram, Ura a seregeknek.
Pirulás rájok ne szálljon miattam,
Izrael Istene, akik téged keresnek.
Mert én a szégyent érted hordom,
érted borítja pír az arcom.
Testvéreimnél idegenné lettem,
anyám fiának ismeretlen.
Mert buzgóság emészt el házadért,
s a tégedet gyalázók gyalázkodása ért.
Bőjttel aláztam meg a lelkem,
de abban is csak gyalázatra leltem.
Szőr-zsákkal öveztem ruha gyanánt magam,^[196]
azért is csak megszólnak gúnyosan.
A kapuban ülők rajtam mulatnak,
bor mellett rólam gúnynótát faragnak.

De, Uram, hozzád imádkozom én,
Isten, kegyelmed idején.
Hallgass meg engem nagy jóságodért,
hűséges segítségedért.
El ne süllyedjek: vonj ki a mocsárból,
gyűlölőimtől ments meg,
s mélységeiből a vizeknek.
Össze ne csapjon az árvíz felettem,
el ne nyeljen a mélység,
s a verem szája el ne temethessen.
Hallgass meg, én Uram, mert jóságod kegyelmes;
irgalmad telijében légy rám figyelmes.
Ne rejtsd el arcodat szolgád elől,
hamar hallgass meg: szorongás gyötör.
Jöjj közel és oldozd fel lelkemet,
elleneimtől szabadíts meg engemet.

Pironságom te ismered és szégyenem, gyalázatom,
előtted van minden szorongatóm.
A gyalázat megtörte szívemet s betegre váltam,
szánakozót kerestem, s nem akadt,
vigasztalókat, s nem találtam.
És élelmemül epét adtak,^[197]
szomjúságomban ecettel itattak.
Fogótőrré változzék asztaluk,^[198]
társaiknak legyen csapóhurok.
Homályosodjon el szemük: ne lássanak,
ágyékaik mindég megroskadozzanak.^[199]
Keserűséged öntsd ki rájuk,
haragod tüze csapjon le reájuk.
Lakóhelyükből váljék sivatag,
ne legyen, aki lakja sátrukat,
Mert üldözik azt, akit te vertél meg,
még jobban gyötrik, kit te sebeztél meg.^[200]
Vétekre vétket hadd halmozzanak,
s ne legyenek előtted igazak.^[201]
Az élők könyvéből törüld ki őket,
az igazakkal bé ne írjad őket.

Ám én szegény és nyomorult vagyok,
védjen meg, Isten, segítő karod.
Isten nevét dícséri majd dalom,
hálával őt fennen magasztalom.
Az Isten ezt bikánál szivesebben veszi,
üszőnél, melynek nőnek már szarva, körmei.
Lássátok, megalázottak, és örvendezzetek,
akik Istent kerestek, éledjen szívetek!
Mert hallja az Úr a szegényeket,
és rabjait nem veti meg.
Az ég és föld dícsérje őt,
a tenger és a benne nyüzsögők.
Mert Siont Isten megsegíti
s Judának városait megépíti,
hogy lakjanak s bírjanak újra ott.
Szolgái maradéka fogja bírni, mint örökét;
s azok fognak lakozni benne, kik szeretik az ő nevét.

VÁLASZOS ZSOLTÁR:  Zsolt 68,8-10.14 és 17.33-35Válasz: Uram, hallgass meg engem, * nagy irgalmasságod szerint. Vö. 14c. vers.

Előénekes: A gyalázatot érted viselem, * arcomat érted borítja szégyen. Testvéreim előtt idegenné lettem, * anyám fiai sem ismernek reám. Hívek:

E: A házadért való buzgóság emészt engem, * rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak. De én hozzád imádkozom, Uram, * kegyelmed idején, Istenem. H: 

E: Mérhetetlen jóságodban hallgass meg, * hűséged szerint segíts rajtam. Hallgass meg, Uram, hisz kegyelmed jóságos, * irgalmad bőségében tekints reám. H: 

E: Az alázatosak látják ezt és örülnek, * keressétek Istent, és szívetek újra éled. Mert az Úr meghallgat minden szegényt, * és foglyait nem hagyja magukra. H:

E: Dicsérje őt az ég, a föld és a tenger, * és bennük minden élőlény. H: Uram, hallgass meg engem, * nagy irgalmasságod szerint.

REJTVÉNY:

KOTTÁK:

KÉPEK:

 

Oldal: ZSOLTÁR 69 Kesergés szenvedés idején
ZSOLTÁRMANÓ - © 2008 - 2024 - zsoltarmano.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat