ZSOLTÁR 74
AZ ELPUSZTULT TEMPLOM SIRATÁSA
741(Aszaf tanítókölteménye.) Miért vetettél el minket örökre, Istenem, miért lángol haragod legelőd juhai ellen? 2Gondolj közösségedre, amelyet ősidők óta kiválasztottál, a népre, amelyet sajátodul lefoglaltál, gondolj Sion hegyére, amelyet lakóhelyül kiszemeltél. 3Irányítsd lépteid az örök romok felé: a szentélyben mindent szétdúlt az ellenség, 4a gyülekezet helyén ellenségeid zajonganak, a bejárat fölé jelvényüket akasztották, a jelvényt, 5amelyet előbb nem ismertünk. Mint akik a sűrűben fejszét forgatnak, 6úgy verték szét baltával, kalapáccsal a kapukat. 7Szentélyedre tüzet vetettek, Istenünk, s neved hajlékát földig meggyalázták. 8Így szóltak magukban: „Mind megsemmisítjük, égessétek porig Istenük szentélyeit a földön!” 9Nem látjuk többé jeleinket, próféta nincs többé, senki sincs közöttünk, aki tudná: meddig még? 10Meddig űz még csúfot, Istenünk, az ellenség? Mindvégig káromolhatja neved az ellenfél? 11Miért vonod vissza a kezed, jobbodat miért tartod rejtve magadnál? 12Mégis Isten a királyom kezdettől fogva, a földön szabadulást csak ő szerez. 13Hatalmaddal a tengert megnyitottad, a vizekben összezúztad a sárkányok fejét. 14A leviatánnak szétverted a fejét, s prédául adtad a tenger szörnyeinek. 15Te hívtad elő a forrást és patakot, elapasztottál ősi folyamokat. 16A tied a nappal, a tied az éj, te helyezted el a napot és a holdat. 17Te jelölted ki a föld határait, te alkottad a nyarat és a telet. 18Gondolj rá, Uram, hogyan ócsárolt és gúnyolt az ellenség, egy balga nép káromolta a neved. 19Turbékoló galambjaid életét ne dobd oda keselyűnek, szegényeid életéről ne feledkezz meg örökre! 20Tekints a szövetségre, hisz a mérték betelt. Az ország rejtett szögletei erőszak helyéül szolgálnak. 21Ne kelljen az elnyomottnak megszégyenülve elvonulnia, dicsőítse neved a szegény és a gyönge! 22Kelj föl, Istenem, vedd kezedbe ügyed, gondolj a gyalázatra, amivel a balga naponta illet! 23Ne feledd ellenségeid ordítozását, ellenfeleid eget verő szidalmát!
Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) (protestáns)
Kesergés a templom pusztulása miatt
741Ászáf tanítókölteménye. Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, miért lángol haragod legelőd nyája ellen? 2Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre, a törzsre, amelyet megváltottál, a Sion hegyére, amelyen laktál! 3Irányítsd lépteidet a régi romokra! Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt! 4Ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén, és kitűzték ott jelvényeiket. 5Olyanok voltak, mint akik a sűrű fák közt fejszét emelnek magasra. 6Még faragványait is mind összetörték fejszékkel és baltákkal. 7Lángba borították szentélyedet, porig alázták neved hajlékát. 8Igázzuk le őket egészen! – mondták magukban, és fölperzselték az országban Isten minden hajlékát. 9Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig tart ez még. 10Isten, meddig gyalázhat az ellenfél? Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség? 11Miért tartod vissza kezedet? Emeld föl jobbodat, végezz velük! 12De Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadító tetteket vitt véghez a földön. 13Te szorítottad vissza erőddel a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét. 14Te zúztad szét a Leviatán fejeit, és a puszta népének adtad eledelül. 15Te fakasztottál forrást és patakot, te szárítottál ki bővizű folyókat. 16Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat és a napot. 17Te szabtad meg a föld minden határát, te alkottál nyarat és telet. 18Erre emlékezz, URam, mert ellenség gyaláz, és bolond nép csúfolja nevedet. 19Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak, elesettjeid életéről ne feledkezz el végképp! 20Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország távoli zugai is! 21Ne maradjon meggyalázva az elnyomott, dicsérje nevedet az elesett és szegény! 22Szállj perbe, perelj, Istenem! Gondold meg, hogy a bolond mennyire gyaláz téged szüntelen! 23Ne felejtsd el ellenségeid hangját, támadóid egyre növekvő zajongását!
HANGOSKÖNYV 52 - 100. Zsoltár
https://www.youtube.com/watch?v=lgD0qudAcoc
ÉNEK:
REFORMÁTUS ÉNEK:
Miért vetsz minket így el
74. zsoltár
Református Énekeskönyv
1. versszak
Miért vetsz minket így el, Úr Isten?
Mire haragszol mireánk enynyire?
Míglen gerjed föl haragodnak tüze
Juhaidnak nyájára ily igen?
2. versszak
Emlékezzél meg te seregedről,
Melyet régente magadnak szerzettél;
Felvett örökségedről emlékezzél,
A Sion hegyén lakóhelyedről!
3. versszak
Kelj föl, és végre jövel, Úr Isten:
Szent templomodat rútul összedönték,
Mindent elrontott benne az ellenség,
Pusztaságot tőn te szent helyeden!
4. versszak
De az Isten én királyom régen,
Aki engemet bírt és jól vezérlett.
Hatalmát jelentvén e világ előtt,
Hogy segedelmem ő mindenekben.
5. versszak
Te isteni nagy bölcsességeddel
Bizonyos határt vetettél a földnek,
És különbségét a nyártól a télnek
Elosztád hévséggel és hideggel.
6. versszak
Ne engedd hátra térni szégyennel
A te nyomorult szegény szolgáidat;
Fordítsd hozzájuk te nagy jóvoltodat,
Hogy nevedet dicsérjék víg szívvel!
HALLGAT:https://www.youtube.com/watch?v=GNWkg_9xKfE
VERS:SÍK SÁNDOR:
Isten, örökre mért hogy elvetettél[229]
legelőd nyája ellen haragra mért gerjedtél?
Jusson eszedbe gyülekezeted, mely hajdan idők óta a tied,
a törzs, melyet megváltottál tulajdonodnak,
Sion hegye, amelyet székedül választottál magadnak.
Az örök omladék felé irányítsd léptedet:
a szentélyben az ellenség itt mindent tönkretett.
Gyülekezeted hajlékában az ellenség üvöltözött,
s győzelmi jelként zászlókat tüzött.
Olyanok voltak, mint aki sűrű erdőn fejszét emel,
és kapuit a pőröly és a balta egyszerre zúzza el.[230]
Tűznek adtad szentélyed házát,
neved hajlékát a porig alázták.
Szívükben így beszéltek: ,,Végezzünk mindahánnyal!
Istennek minden szentélyét a földön elemésszétek lánggal!''
Nem látjuk immár jeleinket, próféta nincs,[231]
s nincsen közöttünk, aki tudná: még meddig megyen így.
Még meddig fog gyalázni, Isten, az ellen téged?
örökké káromolja nevedet ellenséged?
Kezedet vissza mért veszed,
mért tartod vissza kebleden a jobbkezed?[232]
Hiszen hajdantól Isten a királyom,
övé a szabadítás mindenütt a világon.
Kettéhasítád hatalmaddal a tengernek vizét,
összezúztad a vízben a sárkányok fejét.
Szétmorzsoltad a Leviáthán-főket,
s tenger szörnyeinek fölfalni adtad őket.
Patakot, forrást fakasztottál,
bővízű folyókat kiszárasztottál.[233]
Tiéd a nap s az éj tiéd,
holdat, napot te készítéd.
Tőled való minden határ,
telet, nyarat te alkotál.
Emlékezzél: az ellenség, Uram, gyalázott tégedet,
szidalmazta a balga nap neved.
Galambod életét keselyűknek ne add oda,[234]
szegényeidnek életéről el ne felejtkezzél soha.
A szövetségre vond szemed,
mert az erőszak tölt be országszerte minden zugot, teret.
Szégyenvallással vissza a letiport ne térjen,
a szegény és a nyomorult tégedet hadd dícsérjen.
Kelj fel, Isten, harcold meg harcodat;
s amit naponta hoz reád a balga, gondold meg gyalázatodat.
El ne felejtsd ellenséged szavát,
s mely egyre nő, a lázadók zaját!
VÁLASZOS ZSOLTÁR:
VÁLASZOS ZSOLTAR 73, 1-2. 3-5a. 5b-7. 20-215. tónus.
válasz: Ne feledkezzél el végleg * szegényeid életéről! 19b. vers.
E: Miért vetettél el végleg, Istenünk, * legelőd nyája ellen haragod miért lángol?
Emlékezzél meg közösségedről, mely kezdettől fogva birtokod, +
gondolj örökségedre, a népre, melyet megváltottál, * és Sion hegyére, amely lakóhelyed.
E: Irányítsd lépteidet az örök romokhoz: * Szentélyedben az ellenség mindent letarolt.
Közösséged helyén ordítoznak, akik gyűlölnek téged, * és győzelmük jeléül kitűzték zászlóikat.
E: Olyanok, mint akik magasan villogtatják fejszéjüket a sűrű erdőben: a veretes kapuknak nekiestek, * és fejszével, baltával ledöntötték.
Szentélyedre tüzet vetettek, * porig alázták neved hajlékát.
E: Tekints szövetségedre, Urunk: * földünk minden zuga tele van az erőszak sátraival.
Ne távozzék szégyennel a megalázott, * a szegény és szerencsétlen áldja nevedetREJTVÉNY:
KOTTÁK:
KÉPEK: