ZSOLTÁR 14
14 (13). ZSOLTÁR. AZ EMBER ISTEN NÉLKÜL
141(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Az esztelen ezt mondja szívében: „Nincs Isten!” Megromlottak – szörnyűség, amit művelnek, senki sincs, aki még a jót tenné. 2Az Úr az égből az emberekre tekint, hogy lássa, van-e még, aki értő lelkű, van-e még, aki keresi az Istent. 3Ám mind elfordultak, mind megromlottak, senki, de senki nincs, aki a jót tenné. 4Nem térnek észre, akik rosszat tesznek, s emésztik népemet, mint ahogy a kenyeret eszik, azok, akik nem kiáltanak segítségért az Úrhoz. 5De majd rettegés veri őket, amilyen rettegés még nem volt, mivel Isten az igazak nemzetségével tart. 6Ti meghiúsítottátok tervét a szegénynek, az Úr azonban menedéke marad. 7Ki ad segítséget Sionból Izrael számára? Ha egyszer az Úr megfordítja népe sorsát, örül majd Jákob és ujjong Izrael!
Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) (protestáns)
141A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. 2Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent. 3Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. 4Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik – de az ÚRhoz nem kiáltanak –, 5hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van! 6A nincstelen tervét csúffá tennétek, de az ÚR az ő oltalma! 7Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az ÚR jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.
A bolond így szól az ő szívében
14. zsoltár
Bourgeois Loys
Református Énekeskönyv
1. versszak
A bolond így szól az ő szívében:
'Nincs Isten', azért nagy gonoszságban él;
Utálatos bűnt teszen, semmit nem fél.
Ez egész földön aki jót tegyen,
Senki nincsen.
2. versszak
Az Úr az égből alátekinte
E földön az emberek fiaira,
Hogy meglássa, ha kinek esze volna,
Ha valaki az Istent keresné
És tisztelné.
3. versszak
De azt jól látja dicsőségében,
Hogy a jó útról eltértek mindenek,
Mindnyájan fertelmes bűnben hevernek;
Aki az Istent tisztelné híven,
Csak egy sincsen.
4. versszak
A Sionról vajon ki jövend el,
Ki a szent Izráelt megszabadítja?
Ha Isten fogságból népét kihozza,
Örvend a Jákób és az Izráel
Teljes szívvel.
Azt mondja szívében az esztelen:
,,Nincs Isten!''
Megromlottak, útálatosak tetteik,
aki jót tenne, nincsen.
Az Úr lenéz mennyből az emberekre,
hogy lássa, van-e még okos, van-e még Istent kereső?
Mind, mind tévelygenek, romlásra váltak valamennyien,
egyetlenegy sincs jót cselekedő.[19]
Ugy-e, hogy mind eszükre fognak térni a gonosz emberek,
kik úgy nyelik el népemet, amint falják a kenyeret?[20]
Nem hívták segítségül az Urat;
akkor majd megrettennek rettegéssel!
mert Isten van az igaz nemzedékkel.
Zavart akartok hozni a szegényre:
ám az Úr az ő menedéke.
Bár jönne üdvösség Sionból Izraelnek,
ha majd fordít az Úr ő népe sorsán,
akkor örül majd Jákob és ujjong Izrael! ( Sík Sándor)
REJTVÉNY:
KÉPEK: