ZSOLTÁR 31
IMA A SZORONGATTATÁS IDEJÉN
31.1(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) 2Hozzád menekülök, Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak! Igazságodban szabadíts és ments meg engem, 3hallgass meg és siess hozzám! Légy megmentő sziklám, erős, szabadító váram! 4Valóban te vagy a sziklám és váram, nevedért vezess és irányíts engem! 5Kimentesz a hálóból, amit elém vetnek, te vagy szabadulásom. 6Kezedbe ajánlom lelkemet, te megváltasz, Uram. Te, hűség Istene, 7te gyűlölöd a silány bálványok tisztelőit, én azonban az Úrban bízom. 8Ujjonghatok és örülhetek jóságodon, mert kegyesen tekintettél nyomorúságomra, és segítettél kínjaimban. 9Nem szolgáltattál ki ellenségem hatalmának, lábamat tágas helyre állítottad. 10Könyörülj rajtam, Uram, tele vagyok félelemmel, tekintetem komor a gondtól, testem, lelkem összetörve. 11Gondokban múlik életem, éveim sóhajokkal vannak tele. Erőm megtört a nyomorúságban, csontjaim mind megroppantak. 12Gúny tárgya lettem ellenségeimnek, szomszédaimnak szégyenük, barátaimnak félelmük. Akik az utcán látnak, kitérnek előlem. 13A szívek elfeledkeznek rólam, mintha halott volnék. Olyan lettem, mint összetört edény. 14Hallottam a tömeg suttogását, körülöttem csupa borzadály, csoportokba verődtek, és meg akartak ölni. 15De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem! 16Az időm a te kezedben van, ragadj ki ellenségeim és üldözőim hatalmából! 17Derítsd szolgádra arcodat, ments meg irgalmasságodban! 18Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak! A gonoszok valljanak szégyent, némuljanak el és szálljanak sírba! 19Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek az igaz ellen szólnak, rátarti gőggel és megvetéssel! 20Mily nagy a te jóságod, Uram, amit azoknak tartogatsz, akik félnek téged! Ki is nyilvánítod az emberek szeme láttára, azokon, akik hozzád menekülnek. 21Tekinteted pajzsával befödöd őket az emberek támadása elől. Sátradban megvéded őket a nyelvek rágalma elől. 22Áldott legyen az Úr (az erős városban)! Csodálatosan megmutatta nekem irgalmát. 23Ijedtemben így beszéltem: „Elutasítottál szemed elől.” De te meghallottad könyörgő szavam, amikor hozzád kiáltottam. 24Szeressétek az Urat mind, ti övéi! Akik hűek hozzá, azokat az Úr oltalmazza, de bőven megfizet azoknak, akik elbizakodva cselekszenek. 25Legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!
Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) (protestáns)
A reménység nem szégyenít meg
311A karmesternek: Dávid zsoltára. 2Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan! 3Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam! 4Mert te vagy az én sziklaváram; vezess és terelgess engem nevedért! 5Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem. 6Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, URam, igaz Isten! 7Gyűlölöm a hitvány bálványok híveit, mert én csak az ÚRban bízom. 8Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. 9Nem adtál ellenség kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat. 10Légy kegyelmes, URam, mert bajban vagyok, szemem elhomályosodott a bánattól, odavan testem-lelkem. 11A gond miatt vége lesz életemnek, a sóhajtozás miatt esztendeimnek. Bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak. 12Minden ellenségem gyaláz engem, szomszédaim félnek, ismerőseim megrettennek, ha látnak az utcán, elfutnak előlem. 13Elfelejtettek, mintha meghaltam volna, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. 14Mert hallom sokak suttogását: Iszonyú baj van vele! Rólam tanácskoznak egymás közt, el akarják venni az életemet. 15De én bízom benned, URam, vallom: Te vagy Istenem! 16Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből! 17Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen! 18URam, ne szégyenüljek meg, ha hívlak téged! Szégyenüljenek meg a bűnösök, tűnjenek el a holtak hazájában! 19Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról! 20Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára. 21Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől. 22Áldott az ÚR, aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban! 23Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért. 24Szeressétek az URat, ti, hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az ÚR, de kamatostul megfizet a gőgösöknek. 25Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az ÚRban reménykedtek!
HANGOSKÖNYV 1-51:
https://www.youtube.com/watch?v=2xwx9g3BCzw
ÉNEKELVE:
REFORMÁTUS ÉNEK:
Uram, én csak tebenned bíztam
31. zsoltár
Bourgeois Loys
Református Énekeskönyv
1. versszak
Uram, én csak tebenned bíztam, Őrizz meg kegyesen,
Ne essem szégyenben! Te igazságod fordítsd hozzám,
És tarts meg jóvoltodból, Ments ki nagy nyavalyámból!
2. versszak
Hajtsd énhozzám, Uram, füledet, Ó, én idvességem!
Siess, tarts meg engem! Mutasd meg nagy erősségedet,
Légy én erős kőváram, Melyben bátran lakhassam!
3. versszak
Te vagy kősziklám, erősségem: Szent nevedért kérlek,
Vezérelj, hogy éljek! Szabadíts ki a tőrből engem,
Melyet énnékem vetnek, Mert megtartómnak hiszlek!
4. versszak
Lelkemet kezedbe ajánlom, Mert nagy ínségemben Megtartál,
Úr Isten. Szívemet azoktól megvonszom,
Akik élnek hívságban; És csak bízom Uramban.
5. versszak
Örvendezek nagy vigasságban, Vigadok szívembe,
Irgalmadra nézve. Ha megtekintesz nyavalyámban,
Szívemet megismered, Sérelmit megtekinted.
6. versszak
Dicsőség adassék az Úrnak, Ki tart oltalmában,
Mint egy szép városban, Melynek erős bástyái vannak,
Hogy aki abban lakik, Senkitől nem bántatik.
7. versszak
Félelmes futásomban mondék: Tőled elvetettél,
Rám nem nézsz szemeddel; De tenálad kegyelmet lelék,
Meghallád könyörgésem, Megadád, amit kértem.
8. versszak
Az Urat szeressétek, szentek, Ki megtart híveket,
Büntet kevélyeket! Ő legyen néktek reménységtek!
Higgyétek szívetekben: Megvigasztal az Isten.
HALLGAT: https://www.youtube.com/watch?v=EIeZimkXg_8
VERS:
Hozzád menekülök Uram, soha ne engedj szégyent érnem,
igazvoltodban légy a menedékem.
Hajlítsd füledet én szavamra,
Siess én szabadításomra.
Légy nekem szabadulás szirtje,
én erős váram, menedékem.
Mert te vagy kősziklám és váram!
nevedért kalauzom és vezérem.
Kivonsz a hálóból, amit titokban vetettek elém;
oltalmamat tetőled várom én.
Kezeidbe ajánlom lelkemet,
Uram, hűséges Istenem, megszabadítasz engemet.
A hívságos bálványok híveit gyűlölöd, Istenem;
de én bizalmam az Úrba vetem.
Ujjongva vígadok irgalmadon,
mert számbavetted nyomorom,
segítettél aggságomon,
S nem adtál engem ellenség kezére,
lábaim állítottad tágasságnak helyére.[66]
Könyörülj Uram rajtam, mert szorongattatom;
szemem-lelkem-testem sorvasztja bánatom.[67]
Elemésztődik életem a gondban,
esztendeim a siralomban.
A bánattól erőm megbágyadott,
minden csontom megsorvadott.
Minden ellenségemnek gúny tárgya lett belőlem,
szomszédaimnak csúfja, félelme ismerőseimnek,
aki meglát odakünn, fut előlem.
A szívekből, mint aki meghalt, oly feledésbe estem én,
olyan lettem, mint összetört edény.
Hallottam én: sziszegnek rám sokan -- köröskörül körülem rettenet![68]
ellenségeim összesúgtak és terveket koholtak,
hogy elvegyék életemet.
De én, Uram, bizalmamat beléd vetem,
azt mondom: Te vagy az én Istenem.
Az én sorsom a te kezedben:
ellenségem és üldözőm kezéből ragadj ki engem.
Orcád ragyogjon fel szolgád előtt,
és irgalmaddal szabadítsd meg őt.
Uram, szégyent ne lássak, mert tégedet kiáltlak;
essen szégyenbe az istentelen, némuljon el s üzessék alvilágnak.
Némaság szálljon a csalárd ajakra,
amely kevélyen és arcátlanul megvetést szól az igazakra.
Milyen nagy, Uram, kegyességed,
melyet azoknak ajándékozol, kik félnek téged,
Melyet megmutatsz mindazoknak, kik hozzád menekednek,
szeme láttán az embereknek.
Megoltalmazod őket arcodnak oltalmában.
emberek ármánya elől,
Elrejted őket sátorodban
marakodó nyelvek elől.
Áldott az Úr, mert megmutatta csodálatosképpen
az erősséges városban irgalmasságát nékem!
Pedig így szóltam ijedtemben:
,,Szemeid elől elvetettél engem!''
Ám te, amikor kiáltottam hozzád,
meghallgattál könyörgésemben.
Az Urat szeressétek, ti minden szentjei!
az Úr megtartja a hűségeset,
De annak, aki gőgösen cselekszik,
bőséggel megfizet.
Bízzatok, s legyen szívetek erős,
mind akik az Úrban reményletek.
VÁLASZOS ZSOLTÁR:
VÁLASZOS ZSOLTÁR 30,2 és 6.12-13.15-16.17 és 25 2. tónus. Válasz: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet. Előénekes: Te vagy, Uram, én reményem: † ne hagyj soha szégyent érnem, * igaz voltodban szabadíts meg engem. Uram, kezedbe ajánlom lelkemet, * megváltottál engem, hűséges Istenem. Hívek: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet. E: Ellenségeimnek gúny tárgya lettem, † szomszédaimnak szégyene, barátaimnak félelme, * kitérnek előlem, akik az utcán látnak. Szívükben elfelednek, mintha meghaltam volna, * olyanná lettem, mint az összetört edény. H: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet. E: Én azonban benned remélek, Uram, * azt mondom: „Te vagy Istenem, kezedben van sorsom.” Ragadj ki az ellenség kezéből, * és azoktól, akik üldöznek engem. H: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet. E: Ragyogjon fel arcod szolgád fölött, * irgalmasságodban szabadíts meg engem. Legyetek bátrak, és erős szívűek, * mind, akik reménykedtek az Úrban. H: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
Szeptember 15.A fájdalmas Szűzanya – E
VÁLASZOS ZSOLTÁR 30,2-3a.3bc-4.5-6.15-16.20 2. tónus. Válasz: Szabadíts meg engem, Uram, * irgalmasságodban! Vö. 17b. vers. Előénekes: Te vagy, Uram, az én reményem, † ne hagyj soha szégyent érnem, * igaz voltodban szabadíts meg engemí Fordítsd felém füledet, * siess, ments meg engem! Hívek: Szabadíts meg engem, Uram, * irgalmasságodban! E:Légy oltalmazó sziklaváram és megerősített házam, * hogy megszabadíts engem! Erősségem és menedékem te vagy nékem, * nevedért vezess és irányíts engem! H: Szabadíts meg engem, Uram, * irgalmasságodban! E: Kiszabadítasz a hálóból, amit titkon vetettek nekem, * mivel te vagy az én erősségem! Uram, kezedbe ajánlom lelkemet; * megváltottál engem, hűséges Istenem! H: Szabadíts meg engem, Uram, * irgalmasságodban! E: Én pedig benned remélek, Uram, † azt mondtam: „Te vagy Istenem, * kezedben van a sorsom.” Ragadj ki az ellenség kezéből, * és azoktól, akik üldöznek engem. H: Szabadíts meg engem, Uram, * irgalmasságodban! E: Mily nagy a te jóságod, Uram, * amelyet a téged félőknek tartogatsz, amelyet azoknak készítettél, akik benned bíznak, * minden ember szeme láttára. H: Szabadíts meg engem, Uram, * irgalmasságodban!
04. hétfő1
VALASZOS ZSOLTÁR 30,20. 21. 22. 23. 242. tónu
Válasz: Legyetek bátor szívűek, * mindnyájan, akik az Úrban
reménykedtek. Vö. 25. vers
E. :Mily nagy a te jóságod, Uram,*
melyet a téged félőknek tartogatsz,
amelyet azoknak készítettél, akik benned bíznak,*
minden ember szeme láttára.
E. :Arcod oltalmába rejted el őket *az emberek zaklatása elől.
Sátradban adsz nekik biztos helyet
a rágalmazó nyelvek elől.
Legyen áldott az Úr az erős városban
csodálatosan megmutatta nekem irgalmát.
E.Én pedig ijedtemben már azt mondtam:*
„Elvetettél engem szemed elől!”
De te meghallgattad könyörgő szavamat,*
amikor hozzád kiáltottam
E. : Szeressétek az Urat, ti összes szentjei,+
a hűségeseket az Úr megvédi,*
de bőven megfizet a gõgösöknek.
ALLELUJA
Alleluja. 2. szám Lk 7,16 2. tónus
Nagy próféta támadt köztünk: * Isten meglátogatta az ő népét.
Alleluja.
REJTVÉNY:
KÉPEK: