ZSOLTÁR 44

Szent István Társulati Biblia (katolikus)

 44 (43). ZSOLTÁR. AZ ÜLDÖZÖTT NÉP PANASZA

441(A karvezetőnek – Korach fiainak tanítókölteménye.) 2Isten, hallottuk saját fülünkkel, atyáink beszéltek nekünk a tettekről, melyeket az ő napjaikban, a hajdani időben 3a kezed végbevitt. Elűztél népeket, őket pedig letelepítetted. Elpusztítottál népeket, őket meg naggyá tetted. 4Nem saját kardjukkal hódították meg a földet, nem a saját karjuk szerezte a győzelmet. A te jobbod volt az, hatalmas karod, s fényességes arcod, mert szeretted őket. 5Istenem és királyom vagy, te szerzel győzelmet Jákobnak. 6Általad űztük el ellenségeinket. A te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak. 7Nem íjamban bíztam, a kard nem menthetett meg, 8te szereztél győzelmet az ellenség felett, te semmisítetted meg azokat, akik gyűlöltek bennünket. 9Minden időben Istennel dicsekedtünk, mindenkor a te neved dicsőítettük. 10De most elvetettél, megaláztál minket, Istenünk, már nem vonulsz együtt seregünkkel. 11Hagytad, hogy meghátráljunk ellenségünk előtt, és így gyűlölőink zsákmányhoz jutottak boldog szívvel. 12Kiszolgáltattál, mint áldozatra szánt juhokat, szétszórtál bennünket a pogányok közé. 13Eladtad népedet alacsony bérért, és keveset nyertél ebből a cseréből. 14Szomszédaink előtt gúny tárgyává tettél, nevetséges példává azok előtt, akik körülöttünk laknak. 15Szállóigévé tettél a pogányok számára, s a népek csóválják a fejüket rajtunk. 16Gyalázatom előttem lebeg szüntelen, szégyenpír borítja arcomat. 17Hallanom kell, hogy szidnak és átkoznak ellenségeim és támadóim. 18Ez mind ránk tört, s mégsem feledtünk el, szövetségedet nem szegtük meg. 19Szívünk nem fordult el tőled, lépteink ösvényeidről nem tértek le, 20amikor megvertél a sakálok földjén, amikor elborítottál a halál sötétségével. 21Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, ha idegen istenek felé tártuk volna ki kezünket: 22Isten nemde látta volna, ő, aki a szívek mélyére lát? 23Nem, miattad tipornak szüntelen. Úgy néznek ránk, mint áldozatra szánt juhokra. 24Kelj föl, miért alszol, Uram, kelj föl és ne taszíts el mindörökre! 25Miért rejted el arcodat? Miért feledkezel el nyomorunkról és kínjainkról? 26Hiszen lelkünket a porba taposták, testünk a földhöz tapadt. 27Kelj föl, siess segítségünkre, irgalmasságodban szabadíts meg minket!

Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) (protestáns)

A megalázott nép könyörgése
44.1A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye. 2Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben. 3Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted. 4Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket. 5Te vagy királyom, ó, Isten! Parancsodra megszabadul Jákób. 6Általad verjük le ellenségeinket, neved segítségével tiporjuk el támadóinkat. 7Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem. 8Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg. 9Istent dicsérjük mindennap, neved magasztaljuk örökké. (Szela.) 10Mégis elvetettél, megszégyenítettél minket, nem vonultál ki seregeinkkel. 11Megfutamítottál az ellenség előtt, gyűlölőink kifosztottak bennünket. 12Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé. 13Potom áron adtad el népedet, nem szabtál magas vételárat érte. 14Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk. 15Szóbeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek. 16Mindennap szidalmaznak engem, szégyen borítja arcomat 17a gyalázók és a káromlók szava miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt. 18Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet. 19Szívünk nem szakadt el tőled, lépteink sem tértek le ösvényedről. 20Pedig a sakálok tanyájára űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk. 21Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket, 22nem vette volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait. 23Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek. 24Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp! 25Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket? 26Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. 27Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból!

 HANGOSKÖNYV 1-51:

https://www.youtube.com/watch?v=2xwx9g3BCzw

ÉNEKELVE:

REFORMÁTUS ÉNEK:

Hallottuk, Isten, füleinkkel
44. zsoltár
Bourgeois Loys
Református Énekeskönyv
1. versszak
Hallottuk, Isten, füleinkkel, Amit régenten cselekedtél,
Nékünk atyáink mon-dották, Kik nagy dolgaidat látták;
A pogány népet kezeddel Elvesztéd, földét elpusztítád;
Néped más helyre vitted el, Holott ismét megszaporítád.
2. versszak
Mert nem ő fegyverük által lett, Hogy ők megülték e jó földet;
Nem az ő kezük, sem karjuk Volt nekik szabadítójuk,
De te orcád tekintése És a te karod és jobb kezed
Őket így megsegítette, Mert őhozzájuk volt jó kedved.
3. versszak
Úr Isten, te vagy én királyom És az én teljes vigasságom!
Jákóbnak küldd segedelmed, Amint régenten mívelted.
Általad ellenséginket Megökleldezzük és megrontjuk,
És a mi gyűlölőinket A te nevedben letapodjuk.
4. versszak
Mert én nem bízom kézívemben, Sem az én éles fegyveremben;
Az engem meg nem szabadít, Ha az ellenség megszorít,
De te tartasz meg bennünket Minden mi ellenségünk ellen,
És a mi kergetőinket Elveszted, és ejted szégyenben.
5. versszak
Azért az Istent magasztaljuk, És szent nevét örökké áldjuk;
Mindennap dicsérvén őtet, Hirdessük nagy kegyességét!
De minket te megvetettél, És juttattál nagy szégyenségben,
A hadba velünk nem jövél, Hogy megtartottál volna épen.
6. versszak
De mi teéretted naponkint, Üldöztetünk e világ szerint;
Miként az ártatlan juhok, Kik a mészárszékre valók.
Kelj fel azért, mit aluszol? És álmodból már serkenjél föl,
Támadj föl, és hatalmadból Ments ki minket e nagy ínségből!

HALLGAT: https://www.youtube.com/watch?v=FO8rDhBoBQg

VERS:

SÍK SÁNDOR: Üldözött nép könyörgése

Isten, hallotta tulajdon fülünk,
atyáid mondották el minekünk;
A művet, mit műveltél napjaikban,
a hajdani napokban.
Tennen kezeddel népeket elűztél, és helyükbe őket ültetted,
nemzeteket szertemorzsoltál és őket megtelepítetted.
Mert nem kardjukkal szereztek országot,
nem önnön karjuk volt szabadulásuk,
Hanem a Te jobbod, a Te karod,
és fényességes arcod, mert őket megszeretted.
Az én királyom, Istenem, te vagy,
aki Jákobot győzelmekre vitted.
Általad vertük vissza, ki támadott bennünket,
neveddel eltiportuk ellenünket.
Mert nem íjjamban volt bizakodásom,
nem is kardomtól lett szabadulásom.
Ellenségtől te mentettél meg minket
és te zavartad meg gyűlölőinket.
Az Istenben dicsekedtünk örökké,
hálát adtunk nevednek mindörökké.

Most mégis elvetettél és megzavartál minket,
már nem kíséred mi seregeinket.
Hogy ellenünktől meghátráljunk, hagytad,
és gyűlölőink zsákmányhoz jutottak.
Kiszolgáltattál mint juhot, mit áldozatra szántak,
és szétszórtál közébe a pogánynak.
Áratlan áron adtad oda néped,
s vajmi csekély volt rajta nyereséged.
Szomszédoknak gyalázatul vetettél,
csúfságra, gúnyra körül a népeknél.
Példaszóvá lettünk a nemzeteknek,
a népek fejcsóválva emlegetnek.
Gyalázatom előttem szüntelen,
és arcom elborítja szégyenem!
A hangos szitkozódás és ócsárlás miatt,
az ellenfél, az ellenség miatt.

Mindez reánk jött, pedig nem feledtünk,
szövetségedhez hűtlenek nem lettünk.
És szívünk tőled el nem fordult,
léptünk el nem térült utadról,
Mikor a gyötrés helyén megtiportál,
és sötétséggel eltakartál.
Ha elfeledtük volna Istenünket,
ha idegen istenhez tártuk volna kezünket:
Vajjon az Isten ezt nem tudta volna meg?
hiszen ő ismeri a rejtek szíveket!
De hisz minket minden időben éppen teérted irtanak,
vágó juhok módjára tartanak.^[100]

Ébredj Uram, miért szunnyadni néked?
ébredj, ne vesd el mindörökre néped!
Orcád előlünk miért rejted el?
gyötrelmünket és elnyomatásunkat miért felejted el?
Hiszen lelkünk porig aláztatott,
testünk a földre sujtatott.
Kelj föl segítségünkre nékünk,
és irgalmadban légy a menedékünk.

VÁLASZOS ZSOLTÁR:

VALASZOS ZsOLTAR
43,10-11. 14-15. 24-25 4g tónus
Válasz: Válts meg minket, Uram, * mivel irgalmas vagy. 26d vers
Elvetettél és megaláztál minket, *
már nem vonulsz ki seregünkkel együtt, Istenünk.
Megfutamítottál ellenségeink elől, *
és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.
 
Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *
csúfolnak és gúnyolódnak, akik körülöttünk laknak.
Példálóznak rólunk a pogány nemzetek,
fejüket csóválják a népek.
 
Ébredj föl, Uram, miért alszol, * kelj fel, és ne taszíts el végleg.
Miért fordítod el arcodat, *
miért felejted el ínségünket és gyötrelmeinket?

ALLELUJA
Alleluja. 2. szám
Jézus hirdette országának örömhírét, * és minden betegséget
meggyógyított a nép körében.
Alleluja.REJTVÉNY:

KÉPEK:

 

Oldal: ZSOLTÁR 44 A megalázott nép könyörgése
ZSOLTÁRMANÓ - © 2008 - 2024 - zsoltarmano.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat