137 (136). ZSOLTÁR. A SZÁMŰZÖTTEK ÉNEKE
1371Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk. 2Azon a földön a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. 3Mert dalt akartak hallani, akik elhurcoltak minket. Elnyomóink öröméneket követeltek: „Zengjetek nekünk dalt a Sionról!” 4De hogyan énekeljünk éneket az Úrról az idegenek földjén? 5Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom! 6Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömem fölé! 7Ne felejtsd el, Uram, Edom fiainak Jeruzsálem napját! Amikor így kiáltoztak: „Romboljátok le, romboljátok le, hadd pusztuljon el a földig!” 8Bábel leánya, te pusztító, áldott, aki megfizeti neked, ami gonoszságot velünk tettél! 9Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza őket a sziklán!
A babiloni foglyok panasza
1371Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. 2A fűzfákra akasztottuk ott hárfáinkat. 3Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből! 4Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról idegen földön? 5Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! 6Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek! 7Emlékezz, URam, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig! 8Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél. 9Boldog lesz, aki megragadja és a sziklához csapja csecsemőidet!
HANGOSKÖNYV 101 - 150. Zsoltár
https://www.youtube.com/watch?v=Hj6XxYUl5oY
ÉNEKELVE:
1. NÉPDALZSOLTÁR: DALLAM: ELMEGYEK, ELMEGYEK
https://www.youtube.com/watch?v=ta42xU2UXLA
REFORMÁTUS ÉNEK:
Hogy a babiloni vizeknél ültünk
137. zsoltár
Bourgeois Loys
Református Énekeskönyv
1. versszak
Hogy a babiloni vizeknél ültünk, Ott mi nagy siralomban keseregtünk,
A szent Sionról megemlékezvén, Melynél gyönyörűségesb hely nincsen.
A nagy búnak és bánatnak miatta Hegedűnket függesztettük fűzfákra.
2. versszak
Akik minket fogva tartottak, kértek, Hogy valamit hegedülnénk nékiek,
És mondanánk sioni éneket. Felelvén mondtuk: Miképpen lehet?
Hogy dicsérhetnénk az Úr Istent vígan, Énekelvén ez idegen országban?
3. versszak
Íme, neked én azt nyilván felelem, Hogy hegedülésemet elfelejtem
Előbb, hogynem a Jeruzsálemet. Míg e fogságban tartnak engemet,
Inkább ínyemhez ragadjon én nyelvem, Ha Jeruzsálemre nem óhajt szívem!
4. versszak
Az Édom fiairól emlékezzél, És nékiek azt, Uram, ne engedd el,
Amit ők akkoron kiáltottak, Midőn Jeruzsálemet rontották:
Fosszad, fosszad Jeruzsálemnek népét, Földig lerontsad minden épületjét!
5. versszak
Te, Babilonnak leánya, meghiggyed, Hogy végre még por-hamuvá kell lenned!
Boldog, aki tenéked e dolgot, Megfizeti e méltatlanságot,
Ki öledből gyermekidet kirántja, És az erős kősziklához paskolja!
HALLGAT: https://www.youtube.com/watch?v=zWhJrErrEuQ
VERS:
Babilonnak folyóvizei mellett ültünk és sírtunk,[548]
és Siont emlegettük.
Citeráinkat ama földön
fűzfákra függesztettük.[549]
Mert akik minket elhurcoltak, hallani vágytak énekünk,[550]
és gyötrőink vígságot követeltek:
,,Sion dalaiból daloljatok nekünk!''
Az Úr énekét hogyan énekelnénk
a számkivetés földjén?
Jeruzsálem, ha rólad elfeledkezem,
adassék feledésnek jobbkezem!
Ragadjon inyemhez a nyelvem,
ha rólad nem emlékezem,[551]
S Jeruzsálemet minden örömem közt
legtöbbre nem teszem!
Ne feledd Édom fiainak el
Jeruzsálem napját, Uram,[552]
Hogyan mondták: ,,Rontsátok el,
fenekestől bontsátok el!''
Babilon öldöklő leánya,
áldott, aki a gonoszért neked,
amit rajtunk míveltél, megfizet!
Áldott, ki megragadja s odasújtja
sziklához csecsemőidet![553]
VÁLASZOS ZSOLTÁR: 136,1-2.3.4-5.6 4g. tónus. Válasz: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha nem emlékezem meg rólad. 6. vers. Előénekes: Babilon folyói mellett ültünk és sírtunk, * Sion városára emlékeztünk. Hárfáinkat fűzfákra függesztettük, * azon a földön. Hívek: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha nem emlékezem meg rólad. E: Mert akik elhurcoltak minket, * dalt akartak hallani tőlünk. Elnyomóink öröméneket követeltek tőlünk: * „Daloljatok nekünk Sion dalaiból!” H: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha nem emlékezem meg rólad. E: Hogyan dalolhatnánk az Úr énekeit * az idegen földön? Ha elfelednélek téged, Jeruzsálem, * száradjon el a jobb kezem! H: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha nem emlékezem meg rólad. E: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha nem emlékezem meg rólad. Ha nem Jeruzsálemet tartom * legfőbb örömömnek. H: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha nem emlékezem meg rólad.
Read more: http://rajzosevangelium.hupont.hu/1/nagybojt-4#ixzz6jVW8QEFM
REJTVÉNY:
KOTTA:
KÉPEK: