ZSOLTÁR 107

Szent István Társulati Biblia (katolikus)

ISTEN KIMENT MINDEN VESZÉLYBŐL
1071(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. 2Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezéből. 3Akiket összegyűjtött az országokból, napkeletről és napnyugatról, északról és délről. 4Kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé. 5Éhség és szomjúság gyötörte őket, életüket pusztulás fenyegette. 6Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak, és ő megmentette őket minden félelmüktől. 7Egyenes úton vezette őket, hogy lakható helyre jussanak. 8Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! 9Mert az éhezőket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal. 10A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban. 11Mert ellenszegültek az Isten szavának, és megvetették a Fölséges törvényét. 12Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak s nem jött senki, hogy támogassa őket. 13Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. 14Kivezette őket a sötétségből s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket. 15Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! 16Mert bezúzta az érckapukat, és a vaszárakat kettétörte. 17Bűneik miatt erőtlenek voltak, mulasztásaikért bűnhődniük kellett. 18Megundorodtak minden ételtől, közel jutottak a halál kapujához. 19Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. 20Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből. 21Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! 22Mutassanak be neki hálaáldozatot és boldogan hirdessék tetteit. 23Akik hajóikon bejárják a tengert, és kereskednek a nagy vizeken: 24ők is látták az Úr tetteit, a mélyben szemlélték csodáit. 25Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat. 26Ezek az égig tornyosultak, aztán lebuktak a mélybe, őket pedig a kín emésztette. 27Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt. 28Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. 29A vihart szellővé szelídítette, s a tenger hullámai elcsitultak. 30Örültek, hogy nagy csendesség lett, s elvezette őket az áhított kikötőbe. 31Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! 32Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében! A vének tanácsában dicsőítsék! 33Folyókat pusztává változtatott, és vízforrásokat szomjas földdé. 34Termékeny földet szikes mezővé, lakóinak gonoszsága miatt. 35Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta, a kiszáradt földet vizek forrásává. 36Az éhezőket odatelepítette, hogy otthont teremtsenek rajta. 37Művelték a földet, szőlőt ültettek, és gazdagon arattak. 38Megáldotta őket, számuk hatalmas lett, s nyájaikat is megszaporította. 39Azután újra megfogyatkoztak, baj és szükség emésztette őket. 40Ám, aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, s úttalan pusztán hagyja bolyongani: 41az fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat. 42Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul. 43Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme!

Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) (protestáns)

ÖTÖDIK KÖNYV<br>Hálaadó ének nagy ünnepen
1071Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 2Így szóljanak az ÚR megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből, 3és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról, északról és délről. 4Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost. 5Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük. 6De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő kimentette őket szorult helyzetükből. 7A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak. 8Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, 9mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket. 10Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve, 11mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését. 12Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük. 13De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből. 14Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. 15Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, 16mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat. 17Vannak ostobák, akiknek szenvedniük kellett vétkes életük és bűneik miatt. 18Minden ételtől undorodtak, már a halál kapuihoz jutottak. 19De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből. 20Elküldte igéjét, meggyógyította és a sír mélyéről kimentette őket. 21Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, 22mutassanak be hálaáldozatot, beszéljék el ujjongva tetteit! 23Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték. 24Ezek látták az ÚR tetteit, csodáit a mélységes tengeren. 25Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok. 26Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségbeestek a veszedelemben. 27Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett. 28De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő kiszabadította őket szorult helyzetükből. 29Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok. 30Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket. 31Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért és az emberekkel tett csodáiért! 32Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék a vének gyűlésében! 33A folyókat pusztává tette, a forrásokat sivataggá, 34a gyümölcstermő földet szikessé a rajta lakók gonoszsága miatt. 35A pusztában bővizű tavat árasztott, a szomjú földön forrásokat. 36Éhezőket telepített oda, akik várost alapítottak lakóhelyül. 37Mezőket vetettek be, és szőlőket ültettek, amelyek termést és gyümölcsöt hoztak. 38Megáldotta őket, és nagyon elszaporodtak, állatokban sem láttak hiányt. 39De azután megfogyatkoztak, és görnyedeztek az elnyomás, a baj és a gond miatt, 40amikor gyalázatot zúdított az előkelőkre, és úttalan pusztaságban kellett bolyonganiuk. 41De a szegényeket oltalmazza a nyomorúságban, nemzetségüket megszaporítja, mint egy nyájat. 42Látják a becsületesek, és örülnek, az álnokok pedig befogják szájukat. 43Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az ÚR kegyelmes tetteit!

HANGOSKÖNYV 101 - 150. Zsoltár

https://www.youtube.com/watch?v=Hj6XxYUl5oY

ÉNEKELVE:

 REFORMÁTUS ÉNEK:

Dicsérjétek az Urat, Mert nagy ő jóvolta
107. zsoltár
Bourgeois Loys
Református Énekeskönyv
1. versszak
Dicsérjétek az Urat, Mert nagy ő jóvolta,
És örökké megmarad Az ő nagy irgalma.
Akik megváltattak Őáltala kegyesen,
Kíntól megtartattak, Őtet dicsérjék híven.
2. versszak
Kiket ő támadatról És napenyészetről,
Dél felől és északról Bégyűjte sok földről,
Kik a szörnyű pusztán Idestova bujdostak,
Semmi várost ottan Lakásra nem találtak.
3. versszak
Holott nekik nem vala Ételük, italuk,
Min lelkük elbágyada, Nagy bú szállott rájuk.
Ez ő ínségükben Istenhez kiáltának,
Kitől nagy kegyesen Megszabadíttatának.
4. versszak
És igaz úton őket Nagy szépen hordozá,
Holott lelnének helyet, Városra juttatá.
Ezek hát víg szívvel Az Úr Istent dicsérjék,
Minden népnek széjjel Nagy csudáit beszéljék.
5. versszak
Ezek áldják az Istent, Dicsérjék kegyelmit,
Minden nép közt óránként Hirdessék csudáit.
Istennek szívükből Áldozzanak hűséggel,
Csudatételiről Énekeljenek széjjel.
6. versszak
Kegyesen fölemeli Ő a nyomorultat,
Cselédit kiterjeszti, Mint a sereg nyájat.
A jók, kik ezt látják, Örvendez az ő szívek;
De szájukat dugják, Akik gonoszul élnek.

HALLGAT:

VERS:

SÍK SÁNDOR: Megszabadítottak hálaéneke

Magasztaljátok az Urat, mert jó,
irgalmassága örökkévaló.
Ezt mondják az Úr megváltottjai,
kiket az ellenség kezéből válta ki,
És összegyűjtött országok közül,
napkeletről és napnyugatról, éjszak felől és dél felől.

A sivatag pusztán bolyongtanak,
lakó város felé nem leltenek utat.^[412]
Szomjúhozának, éhezének,
elepedett bennük a lélek.
S kiáltottak az Úrhoz akkor a gyötrelemből,
s ő kiragadta a veszedelemből.
Egyenes úton őket vezérelte,
hogy lakozó városra leltek.
Kegyességéért áldják az Urat,
a csodákért, amiket végbe vitt ember fiainak.
A sóvár lelkeket már színig jóllakatta,
az éhes lelkeket jóval töltözni adta.

Ültek sötétségben, homályban,
vasban láncolva és nyomoruságban.
Mivel az Isten igéjét lerázták,
s megvetették a Fölséges tanácsát.^[413]
És megalázta szívük gyötrelemmel:
meginogtak, és nem akadt segítni rajtuk ember.
S kiáltottuk az Úrhoz akkor a gyötrelemből,
s ő megmentette a veszedelemből.
És sötétségből őket s homályból kivezette,
bilincseiket széjjelrepítette.
Kegyességéért áldják az Urat,
a csodákért, amiket végbe vitt ember fiainak.
Mert összezúzott érces kapukat,
leszaggatott vas-zárakat.

Betegeskedtek gonoszságukért,
és gyötrődtek vétkeikért;
Lelkük megútált minden étket,
s halál kapuja közeléhez érték.
S kiáltottak az Úrhoz akkor a gyötrelemből,
s ő megmentette a veszedelemből.
Igéjét küldte, attól lettek épek,^[414]
és a veremből kimenekülének.
Kegyességéért áldják az Urat,
a csodákért, amiket végbe vitt ember fiainak.
És áldozzák a hála áldozatját
és tetteit ujjongva mondogassák.

Akik hajóra szálltak, tengerekre,
kalmárutakra, nagy vizekre,
Azok látták az Úrnak műveit,
tengerörvényben csodatetteit.
Szólott s támasztott szélvihart,
tengerhabokat magasba kavart.
Egekig szálltak, örvénybe omoltak;
a bajokban lelkük elolvadt.
Szédültek, támolyogtak, mint a részeg,
és minden tudományuk elenyészett.^[415]
S kiáltottak az Úrhoz akkor a gyötrelemből,
s ő kivezette a veszedelemből.
A vihar szelíd széllé változott,
s elhallgattak a tengeri habok.
Örültek akkor, hogy elcsendesedtek,
s vágyuk révébe őket elvezette.
Kegyességéért áldják az Urat,
a csodákért, amiket végbe vitt ember fiainak.
Magasztalják a nép gyülekezetében őt,^[416]
áldják a vének tanácsa előtt!

Sivatagokká tett folyamokat,
szomjazó földdé vízforrásokat,
Televény földet sós lapállyá,
a rajta lakók bűnei miatt.^[417]
A pusztát változtatta tó vizévé,
kiaszott földet vizek kútfejévé.
S megtelepített éheseket ott,
s várost emeltek benne lakniok.
Bevetették a földet, szőlőket ültetének,
és bőséges aratást élvezének.
És megáldotta őket, s igen megsokasodtak,
és adott nekik bőven barmokat.
Aztán megfogytak s nyomorultak lettek
bajok, csapások nyomása miatt.
De aki gyalázattal árasztja el a főket,
úttalan utakon bolyongni készti őket,
Felemelte a szegényt a nyomorból,
és megsokasította a családokat, mint nyájakat.
Látják ezt az igazak és örülnek,
és elnémul minden gonosz ajak.
Hol van a bölcs, aki mindezt fölérje,
s az Úr jóságát igazán megértse?

VÁLASZOS ZSOLTÁR:

VÁLASZOS ZSOLTÁR 106,23-24.25-26.28-29.30-31 8 G. tónus. Válasz: Adjatok hálát az Úrnak, * mivel irgalma örökké megmarad. 1. vers.

Előénekes: Akik hajóikon tengerre szálltak, * a nagy vizeken végezték munkájukat, azok látták az Úr nagy tetteit, * a mély tengeren szemlélték csodáit.

E: Szavára szélvihar támadt, * és hullámai feltornyosultak. Felemelkedtek az égig, majd a mélységbe zuhantak, * nagy veszedelmükben kétségbe estek.

E: Gyötrelmükben felkiáltottak az Úrhoz, * aki szorongatásukból kihozta őket. Szellővé csendesítette a vihart, * hullámai elcsitultak.

E: Örvendeztek, mert csendesség támadt, * és a várvavárt révbe vezette az őket. Nagy jóságáért adjatok hálát az Úrnak, * az emberek fiaival tett nagy csodáiért.

REJTVÉNY:

KOTTA:

KÉPEK:

 

 

Oldal: ZSOLTÁR 107 ISTEN KIMENT MINDEN VESZÉLYBŐL
ZSOLTÁRMANÓ - © 2008 - 2024 - zsoltarmano.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat