ZSOLTÁR 106

Szent István Társulati Biblia (katolikus)

106 (105). ZSOLTÁR. A NÉP BŰNVALLOMÁSA
1061(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. 2Ki sorolhatja el az Úr hatalmas tetteit? Ki hirdetheti minden dicsőségét? 3Boldogok, kik szem előtt tartják parancsait, és az igazsághoz szabják tetteiket minden időben. 4Emlékezzél meg rólam, Uram, emlékezzél meg jóságosan népedről, segítségeddel siess hozzám! 5Hogy felüdítsen választottaid boldogsága, hogy örüljek néped örömének, és együtt dicsekedjem örökségeddel. 6Vétkeztünk, ahogy atyáink is, szembeszegültünk és gonoszat műveltünk. 7Egyiptom földjén atyáink nem becsülték meg csodáidat, nem gondoltak mérhetetlen irgalmadra; a Vörös-tengernél a Fölséges ellen lázadtak, 8mégis megmentette őket neve miatt, hogy kinyilvánítsa hatalmát. 9Parancsot adott a Vörös-tengernek, s az szárazzá vált; úgy vezette át őket az áron, mint a pusztán. 10Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, s kiszabadította az ellenség kezéből. 11Ellenségüket elborította a víz, egy sem maradt életben közülük. 12Erre hittek szavának és zengték dicséretét. 13Ám hamar elfeledték, amit tett, és nem akartak bízni a szavában. 14A pusztában saját vágyukat követték, a kietlen földön kísértették az Istent. 15Megadta nekik, amit követeltek, de hagyta, hogy a betegség kikezdje őket. 16A táborban irigykedtek Mózesre, s féltékenyek lettek Áronra, az Úr szentjére. 17Erre megnyílt a föld és elnyelte Datant, eltemette Abiron hadát. 18Lobogó láng csapott fel seregeik ellen, és megemésztette a vétkeseket. 19A Hórebnél borjút formáltak maguknak, leborultak az arany képmás előtt. 20Dicsőségét fölcserélték a bika képével, amely szénával táplálkozik. 21Elfeledték Istent, aki megmentette őket, s aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban. 22Csodadolgokat Kám földjén, félelmetes tetteket a Vörös-tengernél. 23Már arra gondolt, hogy eltörli őket, ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott. Ő eléje lépett, hogy fékezze haragját, és ne hozzon pusztulást rájuk. 24Ócsárolták az ígéret földjét, nem bíztak meg ígéretében. 25Sátraikban pártütés támadt, és nem hallgattak az Úr szavára. 26Erre fölemelt kézzel megesküdött nekik, hogy eltiporja őket a pusztában. 27Szétszórja nemzetségüket a pogányok között, elszéleszti őket messze országokba. 28Meghajoltak Baal-Peor előtt, és ettek a halotti áldozatból. 29Gonosz tetteikkel haragra ingerelték, ezért súlyos csapás érte őket. 30De fölkelt Pinchasz és ítélkezett, erre megszűnt a csapás. 31Ez érdemül számított neki, nemzedékeken át mindörökre. 32Majd ismét megharagították Meriba vizénél, miattuk kellett Mózesnek is lakolnia. 33Mert megkeserítették a lelkét, meggondolatlanul szólt az ajka. 34Nem irtották ki a népeket, amelyeket az Úr megnevezett. 35Összeadták magukat a pogányokkal, és utánozták tetteiket. 36Az ő isteneiknek szolgáltak, és ez lett a vesztük. 37Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak. 38Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul. Így vérrel szennyezték be földjüket, 39tetteikkel megfertőzték magukat, gonoszságuk miatt hűtlenek lettek. 40Az Úr haragja újra fellángolt népe ellen, öröksége iszonyat tárgya lett számára. 41A pogányok kezébe adta őket, s gyűlölőik uralkodtak rajtuk. 42Ellenségeik elnyomták őket, öklük lesújtott rájuk. 43Majd újra meg újra megmentette őket, de álnokságukkal ingerelték, és visszaestek vétkeikbe. 44Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, mihelyt meghallotta könyörgésüket. 45Szövetségére gondolt és irgalmas lett, nagy irgalmában megváltoztatta szándékát. 46Engedte, hogy részvétet találjanak azoknál, akik őket fogságba hurcolták. 47Ments meg minket, Urunk, mi Istenünk, és vezess haza a pogány népek közül! Hogy magasztaljuk szent nevedet, és téged dicsérve dicsekedhessünk.

107 (108). ZSOLTÁR
48Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökké! Mondja az egész nép: Úgy legyen!

Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) (protestáns)

Izráel bűnei a pusztában
1061Dicsérjétek az URat! Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 2Ki tudná elmondani, milyen hatalmas az ÚR, ki beszélhetné el minden dicső tettét? 3Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak. 4Gondolj rám, URam, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam, amikor megszabadítod! 5Hadd láthassam választottaid jólétét, örülhessek néped örömének, és dicsőíthesselek örökségeddel együtt! 6Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el. 7Őseink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem gondoltak nagy szeretetedre, hanem engedetlenek voltak a tengernél, a Vörös-tengernél. 8De az ÚR megszabadította őket nevéért, hogy megismertesse hatalmát. 9Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, átvezette őket a mély vízen, akár a pusztában. 10Megszabadította őket gyűlölőik kezéből, megváltotta az ellenség kezéből. 11Üldözőiket víz borította el, egy sem maradt meg közülük. 12Akkor hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek. 13De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében. 14Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban. 15Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük. 16Féltékenyek lettek a táborban Mózesre és Áronra, az ÚR szent emberére. 17Megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt, eltemette Abírám csoportját. 18Tűz gyulladt ki csoportjukban, láng pusztította el a bűnösöket. 19Borjút készítettek a Hóreb-hegynél, leborultak a bálványszobor előtt. 20Fölcserélték dicsőséges Istenüket növényevő bika képmásával. 21Megfeledkeztek szabadító Istenükről, aki hatalmas dolgokat vitt véghez Egyiptomban, 22csodákat Hám földjén, félelmetes dolgokat a Vörös-tengernél. 23Elhatározta, hogy elpusztítja őket, de választottja, Mózes, közbelépett értük, és elfordította pusztító haragját. 24Megvetették a kívánatos földet, nem hittek ígéretének, 25hanem zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az ÚR szavára. 26Ezért rájuk emelte kezét, és elhullottak a pusztában, 27utódaikat a pogányok közé juttatta, és szétszórta országaikba. 28Azután odaszegődtek Baal-Peórhoz, és holt bálványoknak szóló áldozatokból ettek. 29Ingerelték tetteikkel az URat, ezért csapás szakadt rájuk. 30De előállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet, és megszűnt a csapás. 31Igaz tettnek számít ez neki nemzedékről nemzedékre mindörökké. 32Meríbá vizeinél is haragra ingerelték, Mózes is rosszul járt miattuk, 33mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul beszélt. 34Nem pusztították ki a népeket sem, pedig meghagyta nekik az ÚR. 35Sőt összekeveredtek a pogányokkal, és eltanulták tetteiket. 36Bálványaikat tisztelték, amelyek csapdába ejtették őket. 37Feláldozták fiaikat és leányaikat a szellemeknek. 38Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással gyalázták meg az országot. 39Beszennyezték magukat cselekedeteikkel, erkölcstelen tetteikkel. 40Ezért haragra gerjedt népe ellen az ÚR, és megutálta örökségét. 41Pogányok kezébe adta őket, gyűlölőik uralkodtak rajtuk. 42Sanyargatták őket ellenségeik, és meg kellett alázkodniuk előttük. 43Sokszor megmentette őket, de ők önfejűen engedetlenek maradtak, és mélyre süllyedtek bűneik miatt. 44Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban, meghallgatta esedezésüket. 45Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, nagy szeretettel megkönyörült rajtuk. 46Irgalmasságra indította mindazokat, akik fogságba vitték őket. 47Segíts meg minket, URunk, Istenünk, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged! 48Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Az egész nép mondja: Ámen! Dicsérjétek az URat!

HANGOSKÖNYV 101 - 150. Zsoltár

https://www.youtube.com/watch?v=Hj6XxYUl5oY

ÉNEKELVE:

 REFORMÁTUS ÉNEK:

Az Urat áldjátok, mert jó
106. zsoltár
Református Énekeskönyv
1. versszak
Az Urat áldjátok, mert jó, Irgalma örökkévaló!
Vajon kicsoda mondhatná ki Az ő nagy erős hatalmát?
Sok és nagy az ő dicséreti, Melynek ki tudhatná számát?
2. versszak
Boldog, aki az Úr szavát, Megőrzi parancsolatát.
Uram, énrólam emlékezz meg! Népedhez való kedvedért,
Kérlek, engemet látogass meg Üdvözítő szerelmedért!
3. versszak
Javaival hogy élhessek Te választott híveidnek,
És hogy szívem örvendezhessen Örömén a te népednek,
És örökséged örömében A te népeddel örvendjek.
4. versszak
Az Úr felmagasztaltassék, Istene az Izráelnek:
Dicsértessék az ő szent neve! És hogy örökké úgy legyen,
Minden nép ígyen szóljon erre: Az Úrnak dicsőség! Ámen.

HALLGAT: https://www.youtube.com/watch?v=FnX10kAKU3U

VERS:SÍK SÁNDOR: 

Izrael bűnvallomása^[403])

Magasztaljátok az Urat, mert jó,
irgalmassága örökkévaló.
Ki mondja el az Úr hatalmas műveit,
ki számlálhatja el minden dícséretit?
Boldog, ki tartja a parancsokat,
s ami igaz, mindig annál marad.
Emlékezzél, Uram, reám a te népednek szóló kegyelemben,
segítségeddel látogass meg engem.
Hogy gyönyörködjem választottaidnak jósorán,
és örülhessek néped örömén,
s örökségeddel dicsekedjem én.

Mint atyáink, vétekbe estünk,
igaztalanul tettünk, gonoszat cselekedtünk.
Egyiptomban atyáink
nem becsülték meg te csodáid.
Kegyelmeid teljére nem ügyeltek,
de föllázadtak a Fölséges ellen a Vöröstenger mellett.
Mégis nevéért őket megmentette,^[404]
és erejét nyilvánvalóvá tette.

Rárivallt a Vöröstengerre, és az megszáradott,
s a habokon át őket, mint puszta földön, átvezette.
És megmentette őket a gyűlölő kezéből,
és megszabadította az ellenség kezéből.
Ellenségeiket elborította vízáradat,
élő közöttük nem maradt.
Akkor igéjét elhivék,
és zengették dícséretét.

Ám tettei gyorsan feledve voltak:
szándékában nem bizakodtak.
Vágyaiknak a pusztán megeresztették fékét,
a sivatagban az Istent kísérték.
És ő megadta telni vágyuk,
de sorvadást bocsáta rájuk.^[405]

S Mózesnek a táborban ellene szegülének,
és Áronnak, az Úr szentjének.
Megnyílt a föld s elnyelte Dátánt,
s elborította Abiron hordáját.
És hordájukat tűz emészté,
a vétkezőket láng enyészté.

Borjat formáltak Hóreb táján,
és imádták az öntött aranybálványt.
Dicsőségüket azzal cserélték el:^[406]
szénafaló bika képével.
A szabadító Istent elfeledték,
ki Egyiptomban nagyokat cselekvék,
Kám országában csodadolgokat,
a Vöröstengeren borzalmakat.
Már-már azon volt, hogy elveszti őket,
ha választottja, Mózes
Az Urnál közbe nem lép,
hogy el ne vessze őket, haragja csendesedjék.
A sóvárgott földet lenézték,^[407]
és nem hitték Isten igéjét.
Sátraikban dohogtak egyre,
az Úrra nem hederítettek.
S fölemelte kezét, úgy esküdött meg,
hogy a pusztában leteríti őket;
Hogy nemzetek között elszórja magvukat,
és országokon szerte széleszti magukat.

És magukat a Bélfegorhoz adták,
holt bálványoknak ették áldozatját.^[408]
Ingerelte őt gonoszságuk,
és szakadt a csapás reájuk.
Ám akkor felkelt s ítélt Fineász,
és megszűnt a csapás.
És érdemül számíttatott ez néki
nemzedékről nemzedékekre végig.
Ám Meriba vizeinél ismét haragra kelték,
ott Mózest is bajba keverték.
Megkeserítették benne a lelket,
s ajka óvatlan szókat ejtett.^[409]

Nem irtották a népeket,
kikről az Úr rendelkezett.
Pogányok közé elegyedtek,
s műveikkel megegyesedtek;
És szolgálták bálványaik,
ám ez kelepce lett nekik.^[410]
Feláldozták fiaikat,
démonoknak lányaikat,
Ártatlan vért ontottanak,
fiaiknak és lányaiknak vérét,
akiket áldozatul adtak Kánaán bálványainak.
Az országot vérbűn fertőzte meg,
szennyesek lettek műveikkel ők,
s gaztetteikkel házasságtörők.^[411]

Népe fejére akkor az Úr haragja szálla,
és örökségét megutálta.
És őket nemzetek kezére adta,
és úrrá lettek gyűlölői rajta.
És ellensége megnyomorgatá,
és megalázta kezei alá.
Megszabadítá sokszor-sokszor őket,
ám terveikkel elkeserítették,
s bűneikért porba verődtek,
Szorongatásaikra mégis szemet vetett,
mikor hallotta könyörgésüket.
Kötéséről javukra megemlékezett,
s nagy jósága miatt szánásra gerjedett.
És tette, hogy szánásra keltenek,
kik foglyul vitték őket, mindenek.

Urunk, Istenünk, szabadíts meg minket,
a pogányok közül gyüjtsd össze népedet,
Hogy szent neved magasztalhassuk,
és dícsérhessük dicsőségedet.

*

Áldott az Úr, Izrael Istene, öröktől mindörökké:
és mondja az egész nép: Ugy legyen! Alleluja!

VÁLASZOS ZSOLTÁR:

VALASZOS ZSOLTÁR 4g tónus 105,19-23 4a vers
Válasz: Gondolj ránk, Urunk, * mivel szereted népedet!

Hóreb hegyénél aranyborjút öntöttek,
és leborultak a faragott bálvány előtt.
Fölcserélték a dicsőséges Istent*
a füvet legelő borjú képével.

Elfeledték Istent, aki megmentette őket,
aki Egyiptomban nagy csodákat művelt.
Csodajeleket Kám földjén, *
a Vörös-tengernél félelmetes dolgokat.

Már arra gondolt, hogy eltörli őket,
ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott.

Ám ő résen állt színe előtt, hogy elfordítsa az Úr haragját * nehogy elpusztítsa őket.

EVANGELIUM ELŐTTI VERS

Dicsőités: Jézus, add, hogy hozzád térjek, veled haljak, veled

Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, * hogy örökké éljen minden őbenne hívő.

REJTVÉNY:

KOTTA:

KÉPEK:

 

 

Oldal: ZSOLTÁR 106 A NÉP BŰNVALLOMÁSA
ZSOLTÁRMANÓ - © 2008 - 2024 - zsoltarmano.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat